Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében

hogy Vas megye és ezen belül Szombathely fejlesztése nem tartozik a megfelelő támogatásra érdemes ügyek közé, úgy érezzük még mindig nem tudnak egyes szervek szabadulni,"^ A határszéli helyzetből adódó hátrány kimutatható és hatásainak súlyossága is felbecsülhető. Kialakulását főképpen a politikai körülmények okozták, de a megye akkori gazdasági viszonyai, adottságai is előmozdították. 5. A letelepült és működő gazdasági egységek tevékenységének intenzitása, fejlődési és kooperációs képessége A megye gazdaságának, közte az iparnak is szembetűnő sajátossága volt gazdasági egységei eszközállományának szegényessége és annak országos átlag alatt lévő műszaki színvonala. Az alacsony értékű eszközellátottság miatt a jövedelmezőség sem érte el az országos átlagot, ezért az ipari vállalatok nem voltak versenyképesek és felhalmozásuk is minimális maradt. Tevékenységük szűkebb területre szorítkozott, emiatt külső erőforráshoz sem juthattak. A tőkés korszaktól örökölt ipari bázis rendkívül szűkös, műszaki színvonala a kor mértékével mérve is elmaradott, technikai eszközeinek többsége elavult volt. Az államosított ipari üzemekben gyarapodott a foglalkoztatottak száma és a termelési érték nagyobb beruházások nélkül is nőtt (1949 végére az 1938-as termelést véve alapul 28%-kal emelkedett az ipari teljesítmény).

45 A szocialista iparosítást kifejező iparpolitikai koncepció mindkét iránya célul szolgálhatott a megye iparosításához. Szükség volt új iparvállalatok létesítése mellett a már meglévők bővítésére és technikai korszerűsítésére. A lehetőségek az 1950-es évek elején mindkét irányban szűkre szabottak voltak. E kettős cél eléréséhez a megyén kívüli erőforrások nagymértékű bekapcsolására lett volna szükség. Ennek lehetőségét a gazdaságpolitika akkori gyakorlata megakadályozta, a gazdaságirányítás kialakult formái sem segítették. Az az országos törekvés, hogy új iparvállalatok tömegét hozzák létre különösen az alapanyagokat és energiát termelő iparágakban, tükröződött megyénk iparosítási szándékaiban is, de ezekben számottevő eredményt nem lehet kimutatni. Új vállalatok alakultak ugyan, de ezek nem változtatták meg az ipari struktúrát, nem erősítették a megye ipari pozícióit. Az a törekvés azonban, hogy a meglévő ipari egységeket életben tartsák, megvalósult. 1953 után előtérbe kerülő rekonstrukciós politika, amikor a meglévő ipari bázisok fejlesztésének szándéka megerősödött, megélénkítette a fejlesztési elképzeléseket. Ekkor dolgozták ki a cipőgyár korszerűsítésének, a pamutipar bővítésének, a forgácslapgyártás letelepítésének programját. Az ötvenes években az jellemezte megyénk ipari viszonyait, hogy szerkezetében kiemelkedően magas volt a könnyű- és az élelmiszeripar aránya, a nehézipar részesedése viszont nagyon alacsony. A nagyobb ipari vállalatok hiánya miatt kicsi volt a minisztériumi és nagy a tanácsi és a szövetkezeti ipar súlya. Néhány nagyobb ipari vállalat kifejlődése és működése ellenére is megmaradt a megye közép- és kisipari jellege. Ezt tanúsítja a telephelyi struktúra eloszlása is. 342