Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Brenner János: A Szombathelyi Prater a századforduló idején

jöttéről és változásairól kevés adat áll rendelkezésre. Tény, hogy az épület magja, vagy elődje 1813-ban már létezett, továbbá, hogy az 1880. évi, az 1904. évi és az 1 908 utáni épületkonfiguráció nem azonos. Csupán a teljesség kedvéért említendő itt meg, hogy az épület tömegének bármily változása 1908. után kizárható közvetlen személyes emlékezések és közvetett indokok alapján. Az említett tény mellett az épület építészeti elemzése is utal arra, hogy a Prater többszöri átépítés és bővítés során nyerte el 1908. évi és máig megmaradt végleges épülettömegét és külső arculatát. Az épület kialakulásáról az említett adatok és a továbbiakban még kifejtendő építészeti sajátosságok egy valószínűsíthető történetet sugallnak. E feltételezés szerint az épület eredetileg keskenyebb volt és alapelrendezésében a 18.-19. századi szerény vidéki kúria mintáját követhette déli oldalán nyitott, oszlopos tornáccal, melyről középen a nappali tartózkodás helyiségei, jobbról a konyha és a gazdasági helyiségek, balról pedig a hálóhelyiségek nyílhattak. Ez az állapot állhatott fenn az 1880-as évek végére, amikor Brenner János (V) építész az épületet megszerezte és első ízben átépítette. Ebben az ütemben épülhetett a központi funkciójú hall a kétoldalt csatlakozó helyiségekkel, vagyis az az épületrész, melyet az alacsonyhajlású bádogtető fed. A második ütemben, 1906-1908 között épülhetett ki az épület mai, végleges tömege kompakt déli kontúrjával, az északi homlokzat térbeli tagolásával. Ez a sorrend feltételezi a magashajlású fedélszék teljes átépítését, ami nem tűnik túlzott követelménynek, ha az épület az előbb említett években már valóban létezett. Ez esetben a fedélszék teljes kicserélése műszakilag szükségessé válhatott. A főfalak szélességi méreteiben mutatkozó eltérések is erre a sorrendiségre utalnak. Kétségtelen viszont, hogy az épület tetőidoma más kiépülési sorrendet is tükrözhetne, miszerint egy eredetileg U-alakú épülettömeg belső öblét építették volna be valamikor. E feltételezés ellen szól azonban a helyszínrajzi állapotok egybevetése. Az 1908-ban kialakult állapot a következő alaprajzi elrendezést mutatta: az épület megközelítése annak keleti oldalán történt egy nyitott verandán keresztül, mely előtt - az épület kontúrján kívül - egy fából épült, fedett behajtó állt, az ún. nyargaló. {Ezt a toldalékot 1935 után lebontották.) A verandáról nyílott a személybejáró a központi hall felé, továbbá a gazdasági bejárat a konyhához. A hall oszlopokkal tagolt tere részben a többi helyiség megközelítését szolgálta, egyrészt a park felé biztosította a kijárást, másrészt pedig a hétköznapi közös étkezés és tartózkodás színhelye volt. A konyha és a hall között egy vegyes rendeltetésű helyiség teremtett kapcsolatot, mely tálalóként, vasalóhelyiségként és később az unokák gyerekszobájaként funkcionált. A női személyzet a konyhából nyíló ablakos szobában lakott. A hallból nyílt északi irányban a szalon és az ebédlő; a szalonhoz keleti irányban zsákszobaként csatlakozott egy hálószoba, az ebédlőhöz nyugati irányban a dohányzó („férfi" - vagy „úriszoba"). Az épület délnyugati sarkában négy hálószoba helyezkedett el; a sarokszoba a szülők hálója volt. Egy további hálószoba, valamint a fürdőszoba és a hozzákapcsolódó WC a dohányzóból volt megközelíthető. Az 1908-ban kialakult állapot homlokzata egységes építészeti koncepciót tükröz. Leghangsúlyosabb kiképzést az utcai (északi) homlokzat kapott, ami 319