Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövér István: A szombathely-pinkafői és a felsőőr-tarcsa-felsőlövői hév története

Rödöny községben érte el a legmagasabb pontot az Adriai tenger felett 382 m 90 cm magasan. 22 részre szaggatva, összesen 9569 méteren a teljes hossz 18%-án vezetett a vonal vízszintesen, 56%-án emelkedett, 26%-án ereszkedett. A pálya alatt 38 nyílt, 22 boltozott, 15 fedett és 3 vascső áteresz készült. Az 52 707 m hosszú vonalon 90 útátjáró létesült, melyek közül a legszélesebb a szombathely-kőszegi országúté volt, 9 méter. A 8 m széles szombathelypinkafői országutat ötször keresztezte a vasúti nyomvonal: Csajta, Jobbágyi, Vörösvár, Felsőőr és Rödöny községben. A többiek 3-5 méter széles községi vagy gazdasági utak voltak. Csak négyet láttak el vonó- és hármat kézi sorompóval. Elkészültek az állomások, megállóhelyek és őrházak is. Felsőőr az eredeti, és nem a miniszter által külön kérelemre már engedélyezett Felsőőr-Tarcsa-Lövő névvel. A pályába 14 000 db, 8 m hosszú, 23,6 kg / fm rendszerű sínt 55 500 kg tölgy és telített fenyő, valamint külön miniszteri engedéllyel 11 734 vörösfenyő talpfát fektettek. Az építési szabványtól, amely a 23,6 kg I fm sínrendszert és 8 m sínhosszt írt elő, annyiban tértek el, hogy 8 méterenként eggyel több talpfát alkalmaztak. Ezáltal az engedélyokmányban előírt 4500 kg-os keréknyomás helyett 5240 kg keréknyomást bírt el a vonal, és ez a fővonalak sorába emelte e jellemzőjét illetően. Ezáltal a más helyiérdekű vasutakon járó mozdonyoknál nehezebbek közlekedtetésére is alkalmassá vált a vonal. Megtörtént a szolgálati helyek felszerelése is. A 416 féle 6712 db eszköz között minden megtalálható volt. A csákánytól a Morse-féle írókészülékig, a kézi lámpától az állomási harangberendezésig. A felszerelést a Magyar Nyugati Vasút végezte a hév 19 118 forintot kitevő költségére, a tervezett 1 9 1 73 frt helyett.

14 296 Indóház