Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Lasics Judit: A Bach-kor iskolapolitikájának hatása a szombathelyi népoktatásra

normát", mely csak a latin iskolában való tanulásra készít elő, de semmiféle reáltudománnyal nem foglalkozik, pedig ez utóbbiak tanítása a város fejlődése szempontjából fontosabb lenne. Ezért akarták rászorítani a püspököt, hogy a „kisnorma" helyére a „tanodái szabályzatnak megfelelő 3. osztályt állítson" rendes tanítóval.

46 Korszakunk elején tehát a r. k. elemi iskola két elemi és egy „normális" osztállyal működött, melyekben 1 rendes, 2 segéd- és egy szerzetes tanító oktatott. A fejlődés elodázhatatlan volt. 1 853-ban létrehozták a főelemi rendes harmadik osztályát, a lányoknak külön tanulócsoportot szerveztek. Az 1854. évi második félévi értesítő 49 harmadikos fiú előmeneteléről tudósít, s a latin mellett még öt tantárgyból minősítették őket.

47 Ettől kezdve a fiúk három osztályban, a lányok kettőben tanultak. A tankötelezettség öt évében oszlott el a tananyag, az első osztály anyagát két „rendezetben" tanították. Az iskola fejlődésében a következő állomás az 1855/56-os tanévhez kötődik. Egy, az elemi iskolai tanítók fizetéséről szóló iratban ezt olvashatjuk: „... Szombathely és a bekebelezett Ó Perint és Sz. Mártón i községek... a felsőbb helybenhagyás folytán 4 férfi és 2 leány elemi és egy női munkák tanulására felállított iskolákhoz megkívántató öt rendes úgy segédtanítóknak és a nő tanítónak ... évi járulékokkal/' e/látását egyhangúlag e/határozták". Dátum: 1 855. november 1 7.

48 Létrejött tehát a négyosztályos főelemi iskola. Az 1845. évi tanodái szabályok szerinti iskolaszerkezetet a közigazgatási hatóságok nyomására, de azzal egyetértésben két lépcsőben valósították meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az 1 855. évi miniszteri rendelkezést, mely kötelezően írta elő a 4 osztályos népiskola szervezését a városokban, ugyanakkor a magas tantervi követelményekkel kapcsolatban engedményeket tett. Hogy milyen negyedik osztály működött Szombathelyen a Bach-korszakban, azt csak a tanított tananyag vizsgálata után állapíthatjuk meg. Az 1853-as iskolavizsgálat és az azt követő eljárás az elemi iskola világi irányításának mechanizmusát tárta fel. 1854-ig ténylegesen a Sopronban székelő kerületi tanhatóság iskolafelügyelője foglalkozik iskolaügyekkel, de jelentését a kerületi főbiztosnak, a kerület legfőbb közigazgatási tisztviselőjének teszi, aki aztán az alárendelt közigazgatási hatóságokat (megyéket) utasítja. A rendelkezéseket a megyehatóság a járásokon keresztül küldi a helyi szervekhez. A szombathelyi elemi iskola életében történt események is jól tükrözik a helyi közigazgatásnak az oktatásügyben végzett tevékenységét. A városi tanács a fontos döntések előtt, illetve az előkészítést igénylő ügyekben bizottságot jelölt ki, s a bizottságok a tanácsülés elé már a kész terveket, jelentéseket, javaslatokat terjesztették. Ezek azonban eseti eljárások voltak, rendszerint valamelyik felsőbb igazgatási szerv utasítására foglalkoztak csak az elemi iskola ügyeivel. Az iskolák anyagi természetű problémáival való törődést a tanulmányunkban gyakran emlegetett iskolai rendszabályok kötelező erővel írták elő a községeknek, sőt, az 1855-ös konkordátum után más természetű beleszólásuk (a személyi ügyekre és a tartalmi munkára gondolunk elsősorban) nem is igen lehetett. Az iskola működését az állami felügyelet keretében az ún. „helybeli tanodái gondnokokénak kellett figyelemmel kísérniük 246