Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Lasics Judit: A Bach-kor iskolapolitikájának hatása a szombathelyi népoktatásra

Protestáns iskola működéséről az időszakban egyetlen forrás sem tesz említést. A magántanodák működési engedélyének kiadásakor az állami szerveknek figyelembe kellett venniük az oktatók képzettségét, erkölcsi magatartását. Különösen nagy súlyt helyeztek arra, hogy csak politikailag teljesen megbízhatók foglalkozzanak tanítással. A magániskolákban szerzett ismeretek alapján a „köztanodákban" vizsgát lehetett tenni, s a tanulók így szerezhettek tudásuknak állami elismerést. Szombathely alsófokú oktatásügye a múlt század ötvenes éveiben e sokfajta iskola, a különféle fenntartók, anyagi bázis, a különféle tananyagok szövevényében meglehetősen színes képet mutat. Ez azt is érzékelteti, hogy a közigazgatás szervei - különösen az 1855-ös konkordátum megkötése után - a helytartóság, a megyefőnök, a járásbeli főszolgabíró által szigorúan előírtak végrehajtására szorítkozhatott, a tartalmi munka felügyeletére a hivatalnak sem felkészültsége, sem hatásköre nem volt, de szívügye sem. Szombathely iskoláinak állami felügyeletét a városi tanács gyakorolta a legközvetlenebbül. A továbbiakban az apparátus Bach-korszakbeli működését körvonalazzuk, hogy a későbbiekben tárgyalandó főeleminek a struktúrához való kapcsolódását- illetve kapcsolódásának problémáit- megvilágítsuk. 3. Szombathelyre 1848. december 28-án vonultak be az osztrák csapatok.

33 Az ellenforradalmi kormányzat gondoskodott arról, hogy a helyi igazgatás megbízható kiszolgálója legyen. Ezt a közigazgatás átszervezésével, a tisztviselők igazoltatásával, az önkormányzat felfüggesztésével érte el. Az 1849. évi első, január 4-i tanácsülésen felolvasták Rohonczy Ignác császári biztos rendeletét, mely szerint a közgyűlés működése megszűnik, s az eddig elébe tartozó ügyeket a biztos által kinevezendő képviselők jelenlétében a szűkebb városi tanács intézi.

34 A helyi igazgatás átszervezése súlyos gondokat okozott a városnak. Elsősorban a hagyományos jövedelemforrások megszűnése (polgári bevallási rendes díjak, irodai járadékok, világítási és közbiztonsági célokra szánt összegek), valamint az új munkálatok {telekkönyvkészítés) olyan helyzetbe hozták a város házipénztárát, hogy a beligazgatásra szánt összegeket és a hivatalnokok fizetését is alig volt képes biztosítani. Az anyagi gondok mellett a személyi állomány csökkenése akadályozta a munkát. 1851 júliusában a 12 beltanácsosból ténylegesen csak három működött, a többiek vagy elköltöztek, vagy nem óhajtottak részt venni a tanács munkájában, a nyolc képviselő közül hatra hárultak a feladatok. A tanács azt írta a megyefőnöknek, hogy a közbiztonság miatt több szolgára és éjjeliőrre lenne szükség, s megemlítették, hogy az elemi iskola tanítója is rendkívül kevés fizetést kap a házipénztárból. Az utcák világítása, a köztisztaság is kívánnivalókat hagy a pénzhiány miatt maga után. A városi szegényeket magánadományokból gyámolította a város, s az utóbbi időben az adományok jelentős csökkenését tapasztalták.

35 A városi tanács rövidesen lemondott. 1851. december 30-án a szombathelyi járás főbiztosa, Polányi János közzétette az új községi szervezet szerint a megyefőnöki kinevezéseket a következő hivatali állásokra: városbíró, I., II. tanácsnok, 5 díjtalan tanácsnok, 14 képviselő, főjegyző, ügyviselő, kiadó, 2 írnok, pénztárnok, ellenőr.

36 243