Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Vörös Antal: Az őrségi gazdálkodás az úrbérrendezéstől a XX. század elejéig
lovat találtak az összeírok, ami 36,6 illetőleg 29,2%-os emelkedést jelentett. 1895 után tehát az Őrség egészében a lótartás visszaeső tendenciájú. Ez önmagában is mutatja, hogy az őrségi parasztságnak a belterjes művelésnek már az egész szántóföldi területre kiterjedő időszakában is a szarvasmarhák biztosították az igaerőt. Nem volt számottevő a juhtenyésztés sem. Az 1870-es években nagyobb számban a Batthyányak kerkáskápolnai és kisrákosi birtokain még tartottak ugyan birkákat, de a következő évtizedekben e helyeken is felszámolták az egyébként sem jelentős juhnyájakat. Hasonló sors érte azoknak a többnyire idegenből jött „birkás" vállalkozóknak juhállományát is, akik korábban egyikmásik falu határában kizárólag juhtenyésztést űztek. 1895-re Kisrákos kivételével -valamennyi őrségi faluban megszűnt a birkatartás. A sertésállomány 1895-re figyelemre méltó növekedést mutat. Nincs egyetlen helység sem, amelyben ne a gyarapodásnak lehetnének tanúi. Még a legkisebb fejlődésről árulkodó faluban: Kercán is 1 6%-kal emelkedett 25 év alatt a sertések száma. A növekedés az Őrség területén összességében messze meghaladja azt a mértéket, amelyet akár az összeírások esetleges fogyatékosságai, akár a népszaporulat vagy a kettő együttese indokolttá tennének. Nem elhanyagolható viszont az a körülmény, hogy 1911-ben a 16 helység közül 7-ben a sertésállomány apadásának lehetünk tanúi. E jelenség már tendenciának is felfogható. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy az őrségi parasztság a századfordulóra a belterjesség ama formájában, amelynek alkalmazását a korabeli technika, továbbá a növénytermesztés, valamint az állatállomány adott szerkezete, illetőleg akkori összetétele lehetővé tettek számára, elérte az elérhető szintet. Továbblépni csak a fentiek változtatásával lehetett, ennek elmaradása óhatatlanul lefelé kanyarítja a fejlődés görbéjét. Hogy a kettő közül melyik következett be, annak vizsgálata már külön tanulmány feladata. A tanulmány előadás formájában 1969. november 14-én az első tájtermeléstörténeti konferencián hangzott el. A jegyzetapparátus a tanulmányhoz nem készülhetett el a szerző váratlan halála miatt. A szöveg gondozását, javítását és az utolsó rész kiegészítését a lektor, dr. Varga János végezte. 235