Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Vörös Antal: Az őrségi gazdálkodás az úrbérrendezéstől a XX. század elejéig

A földesurak és a volt jobbágyok közös használatában lévő legelők és erdők elkülönüléséről és az úrbéri viszonyokból eredő egyéb függő kérdések rendezéséről az 1848-as törvényhozás már nem tudott intézkedni. E megoldatlan, a tőkés gazdálkodás fejlődését akadályozó problémák szabályozása a győztes bécsi abszolutizmusra maradt. Hosszas előkészületek után 1853-ban jelent meg Bécsben az említett kérdések rendezéséről szóló császári nyílt parancs, az úrbéri pátens. Ennek az intézkedései nyomán indult meg és zajlott le az Őrségben is az 1850-es évek végén és az 1860-as évek elején az úri és paraszti földek elkülönítése. E birtokrendezéseket tagosítással is összekapcsolták. Midőn a Batthyányak az elkülönítési pert megindították, az őrségiek többek közt azzal is védekeztek, hogy a Batthyányaknak nincs jussa semmiféle területre, hivatkozva régi kiváltságaikra, melyek visszaszerzéséért pert folytattak. Talán ez az érv is közrejátszott, hogy a Batthyányak viszonylag engedékenyek voltak a békés megállapodásra ugyancsak hajló őrségi falvakkal szemben. Végül minden faluban megegyezés alapján különítették el az úri és paraszti földeket A Batthyányak elismerték, hogy az őrségi szántók nagyságát az urbáriumba bejegyzett 18,20, illetve 22 hold háromszorosában kell megállapítani. A réteket is az urbáriumban megállapított 8 holdnak megfelelően mérték ki. Legelő- és erdőilletőség fejében, ez esetben a gazdálkodási rendszer következményeként a kettőt együtt számolták, a Batthyányak 22 holdat ajánlottak fel egy egész telek után, amit az őrségi falvak el is fogadtak. Az 1 hold belsőség? 60 hold szántó, 8 hold rét, 22 hold legelő és erdő tehát egy egész telkes esetében 91 holdat tett ki, 1200 négyszögöllel számolva, a zömében másodosztályúnak minősített őrségi falvakban. Ehhez a fennmaradt jobbágyi használatban volt területekből, a remanentiákból a Batthyányak még 9 holdat ajánlottak fel minden ellenszolgáltatás nélkül egy-egy egész telek után. Végül is egy egész telek nagysága tehát 100 magyar holdra emelkedett, s a Batthyányaknak csak egy-két száz holdja maradt az őrségi falvak határában. A megállapodást követő mérnöki felmérés és az azzal egybekapcsolt tagosítási munkálatok az 1860-as évek közepére fejeződtek be. A tagosítás során a változatos domborzati és a településtől való távolságot figyelembe véve két, három, legfeljebb négy tagban kapták meg a volt jobbágyok a maguk illetőségét. A földek minőségének az értékelésére a szántóknál négy, a réteknél és erdőknél pedig három osztályt állítottak fel és az első osztályúnak minősített 1200 négyszögöl szántóval, a másodosztályú földekből 1400, a harmadikból 1600, a negyedikből 3000, a rétekből 1200, 1400 és 1600, az erdőkből pedig 2000, 2400 és 3000 négyszögölt tartottak azonos értékűnek. Az elkülönítések és tagosítások befejeződésével elhárultak a gazdálkodás fejlődése elől a birtokviszonyok rendezetlenségéből fakadó akadályok. A végleges parcellahatárok meghúzása után ki-ki a maga legjobb tudása és képessége szerint gazdálkodhatott újonnan kijelölt földjein. Az egykorú adatok arra utalnak, hogy a fejlődés üteme az 1860-as évek második felétől kezdett meggyorsulni. Az 1864-ből fennmaradt őriszentpéteri határleírásban vázolt gazdálkodási rendszer még fő vonásaiban őrzi azt a jelleget, amelyet az 1828-as összeírás alapján részletesen ismertettünk. Az említett határleírás négy különböző osztályba sorolja a szántókat. Az első és másodosztályba tartozó dűlők 231