Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken
Az 1847. december 3-i kerületi ülésen a sok felszólalás miatt a vita áthúzódott a december 6-án tartott ülésre, és csak akkor kerülhetett sor szavazásra. Ennek során a földesurakra nézve kötelező örökváltság 37 megye - közöttük Vas - támogatását kapta meg, ugyanakkor a többség úgy foglalt állást, hogy a kiküldendo választmány országos legyen. 192 Már ezen, majd pedig a főrendekhez küldendő üzenet szövegét véglegesítő, december 10-én megtartott kerületi ülésen Bónis Sámuel, Szabolcs követe egy merőben új, s alapvető fontosságú javaslattal állt elő. Bónis ugyanis azt kezdeményezte, hogy a megszövegezendő átirat ne az úrbéri hanem az úri tartozások megváltásáról szóljon, mely által a közel 100 000 családot kitevő majorsági népesség is felszabadulhasson szolgáltatásai teljesítése alól. Bónis előterjesztése óriási vitát kavart, s ez azzal zárult, hogy Somssich Pál, baranyai követ közvetítő javaslatát fogadták el, mely szerint a kiküldendo választmány munkálata foglalkozzon külön a majorsági földeken élő jobbágyok és zsellérek felszabadításával. 193 A december 10-én lezajlott kerületi ülés a főrendekhez küldendő üzenetet e kiegészítéssel ellátva fogadta el, melyet azonban a szokásokhoz híven az alsótábla országos ülésben még egyszer, nevezetesen december 21-én megvitatott. Az ülésen szót kérő Szabó Miklós lényegét tekintve megismételte az általa a december 3-i kerületi ülésben már elmondottakat, majd kijelentette, hogy az átiratból törölni kell a majorsági népesség felszabadításával kapcsolatos szakaszt. 194 A vitát lezáró szavazáson a Bónis által tett indítvány kisebbségben maradt. A szavazáskor Vidos József nem volt jelen, követtársa pedig a hozzászólásában jelzett módon a többséggel tartott 195 A december 21-én tartott országos ülésből a főrendi táblához eljuttatott átirat óvatos megfogalmazásban indítványozta a földesurakra nézve kötelező örökváltság bevezetését, továbbá kilátásba helyezte a földesurak kármentesítését, és a kérdésben szükséges törvényjavaslat kidolgozására egy országos választmány felállítását javasolta. 196 Ezt a mágnások február 3-án és 6-án lezajlott üléseikben vitatták meg, majd a február 10-i ülésen sor került válaszüzenetük meghitelesítésére. 197 A mágnások e szerint elvben elfogadták a követi kar üzenetének tartalmát, és a felállítandó országos választmány feladatává kívánták tenni, hogy dolgozza ki a földesurak teljes és tökéletes kármentesítésének módját. Egyben a főrendek - bár az általánosan kötelező örökváltság törvénybe foglalását „... sem tanácsosnak, sem célszerűnek nem.. ," 198 tartották - azt javasolták, hogy a választmány a szabad egyezkedés lehetőségének és a földesurak teljes kármentesítésének szem előtt tartásával készítsen törvényjavaslatot a mindkét félre nézve kötelező örökváltság bevezetéséről is. 199 A főrendek ezen üzenetének tartalmát az alsótábla az eredeti tervek szerint 1848. március 1 -én vagy 2-án tárgyalta volna. 200 Erre azonban Kossuth nevezetes és Magyarország polgári átalakulásának szempontjából alapvető fontosságú felirati javaslatának március 3-án történt előterjesztése és tárgyalása miatt csak március 6-án kerülhetett sor. Ismeretes, hogy Kossuth a felirati javaslatba a jobbágy-földesúri viszony megszüntetését illetően - nyilván taktikai megfontolásból - teljesen általános, és ezért továbblépésre mindenképpen alkalmas kiindulópontot jelentő formulát fogalmazott: „Elhatároztuk, hogy az úrbéri viszonyokból/ kibontakozást kármentesítéssel öszvekötve eszközöljük ... ". 201
