Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken
vetutasítások kidolgozására kiküldött megyei választmány. A választmány összhangban az 1833 júniusában tartott ülésein kialakított azon véleményével, mely szerint az örökváltság elvének - a vasi választmány által egyébként nem támogatott - törvénybe foglalása esetén az örökváltsági szerződések megkötésének lehetőségét ki kell terjeszteni az egyházi és egyéb kötött javakra is - logikus érvver szállt szembe a főrendek egy másik, szintén az V. cikkely 2. §-ának tárgyalása során kifejtett ellenvéleményével, mely úgy szólt, hogy az örökváltsági szerződések nagyban veszélyeztetnék a hitbizományi, a korona és az egyházi birtokok fennmaradását és jogi státusát. A választmányi előterjesztés ugyanis rámutatott arra, hogy a mágnások az úrbéri tárgyú munkálat V. cikkelye 1. §-ának vitatásakor nem emeltek kifogást a rendszeres bizottság által tett azon javaslat ellen, mely szerint a Mária Terézia-féle úrbérrendezés előtt megkötött örökváltsági szerződések érvényessége nem lehet vitás a jövőben. Ha pedig -érvelt a vasi választmány - e szerződések nem veszélyeztették és nem veszélyeztetik sem az ősiségét, sem pedig a hitbizományi, az egyházi és a koronajavakat, akkor miért tennék ezt a jövőben kötendő hasonló egyességek. 55 A követutasítások kidolgozásával megbízott Vas megyei választmányjavaslata így látta az örökváltság esetleges bevezetésének az egyes birtoktípusokra gyakorolt hatását; „A hitre bízott és egyházi javak az örökös kötések megengedése által nem veszedelmeztetnének, mivel talán a magyar hazának is felvirradnak azon szerencsés környülállások, hogy a tőkepénzek szinte úgy biztosak lesznek, mint a fekvő javak, más részről a tőkepénzeket a javak másik részébe sokszor nagyobb haszonnal fordéttani lehet, ha ezen örökös kötések által a tőkepénzek száma a magyar honban szaporodnék, mely szép jövendőt ígérne az mindennemű művelődésnek és szorgalomnak, minthogy ezekhez elkerülhetetlenek a tőkepénzek és ezek nélkül nem lehető a szorgalom és nem lehető a műveltség. Végre a koronának és a nemzetnek mindegy ha a magvaszakadtak javaiból ily örökös kötések általjön be a tőke vagy eladás által. A nemzetnek nem mintegy (sici) e ha kereskedők idegenek veszik meg azon javakat, vagy inkább jobb e ha a magyar jobbágyok fizetik le tartozásaik megváltásával a tőkepénztP" 56 Ugyanakkor a választmány véleménye volt, hogy „ ... a jobbágy sorsa sokat nyerne tartozásinak a tőkepénz letételével leendő megváltására, erre elég minden mivelt európai nemzetek, elég a magyar hazában itt-ott /átható példákat felhozni", sőt a jobbágyok szorgalma, iparkodása ilyes kötések megengedése által virágzó lábra kapna, hogy ez az egész nemzeti szorgalmat emelné, és ez a jószágbirtokosokra csak a legjobb befolyást következtetné, minden újabbi mivelt nemzetnek példája kétségen kívül teszi." 51 A választmány a mágnások, de a Vas megyei követek által is hangoztatott azon érvvel is foglalkozott, mely szerint a pazarló személyek által kötött örökváltsági szerződések örököseikre nézve rendkívül káros hatásúak. A korábbiakhoz képest lényegében módosított vasi vélemény így hangzott: „A tékozlók ellen a választmány vélekedése szerént más rendszabályokat kell feltalálni, mint miattok egy harmadik természeti igazait korlátozni. Azon rendszabás mellett, hogy a maradék az eltékozlott javakat visszaválthatja egy ember nyomot emberöltőt meghaladó költséges pörök megnyerése után az eladásbéli és időközben tett javétásokért leteendő tőkével, ez az egyes nemzetségekre nem fölötte hasznos rendszabás, az egész nemzetre pedig nyilván káros befolyású. '^ 8
