Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

tárgyalandó úrbér vitája után a felterjesztett javaslatot nem szentesíti mindaddig, amíg a követek az országos sérelmeket és kívánatokat negyedikként tárgyalási programjukba nem illesztik.

18 Nagy vita után az alsótábla 1833. április 22-i kerületi ülésén elvetette a junctimot,

19 majd figyelmét nyomban a már január 23-án tárgyalás alá vett, de többször is félretett úrbéri kérdéskör megvitatására fordította, amelynek során néhány nap múlva, április 27-én került szőnyegre a rendszeres bizottság úrbéri albizottsága munkálatának V. cikkelye. A liberális ellenzék már ekkor, tehát az első lehetséges alkalommal támadásba lendült és jelentős, mondhatni alapvető változtatásokat kívánt eszközölni az V. cikkely 2. §-ának tartalmában. Először Majthényi László, Bars követe állt elő azzal, hogy a jobbágyok földesurukkal történő szabad egyezkedés során megállapított, s örökös szerződésben rögzített pénzösszeg lefizetésével úrbéri szolgáltatásaik teljesítésének kötelezettsége alól egyszer és mindenkorra megválthassák magukat, és egyúttal a megváltott föld tulajdonosai is legyenek.

20 Borsitzky István, trencséni delegátus azt javasolta, hogy ezen örökös szerződések érvénye a kisebb királyi haszonvételekre is terjedjen ki,

21 Szentiványi Anzelm, Nógrád megyei követ pedig mindezeket azzal kívánta kiegészíteni, hogy a jobbágyok a jövőben nemesi birtokot is szerezhessenek.

22 A több pro és kontra vélemény elhangzása utáni szavazáson a Majthényi által javaslatba hozott engedőleges örökváltság ellen csak 7 megye - közöttük Vas - nyilatkozott. Sajnos az ülésről az Országgyűlési Tudósításokban megjelent beszámoló nem tartalmazta a váltság bevezetése mellett voksoló megyék számát. Vas követei Liptó megyei társaikkal együtt úgy foglaltak állást, hogy a megváltás ne örökre, hanem csak 32 esztendőre szóljon, s ennek letelte után megújítandó legyen.

23 A nem nemesek birtokbírhatásának kérdése a másnap, vagyis április 28-án megtartott kerületi ülésen 22 : 23 arányban kisebbségben maradt. A voksoláskor Vas megye követei az elutasítás álláspontjára helyezkedtek.

24 Az április 30-i kerületi ülésen ismét szavaztak az engedőleges örökváltságról. A három nappal korábbi helyzethez viszonyítva lényeges eltolódás következett be a szavazatok számát tekintve, hiszen míg április 27-én csak 7 megye nyilatkozott a váltság ellen, addig utóbb a 27 igenlő szavazattal szemben már 19 nemleges voksot számlálhattak össze. Miután a számszerű adatokon túl nem ismeretes az egyes megyék április 30-án tanúsított állásfoglalása, csak valószínűsíthetjük, hogy Vas követei ekkor is elutasították az engedőleges örökváltság legalizálását.

25 A váltságot elvető megyék számában e rövid idő alatt bekövetkezett szembetűnő növekedés feltételezhetően abból adódott, hogy az április 27-én nem szavazó megyék többsége három nappal később az ellenzők táborába állt. Ugyancsak április 30-án szavazott az alsótábla a Borsitzky által tett indítványról, a földesurat illető kisebb királyi haszonvételek örökös megváltásáról. A javaslatot 29 megye 18 ellenében elvetette. Sajnos, a szavazatok megoszlása ez esetben sem ismeretes.

26 Az országgyűlés alsótáblájának 1833. április 27. és 30. között lezajlott kerületi ülésein a tárgyalások és szavazások alapján tehát a rendszeres bizottság úrbéri tárgyú munkálata V. cikkelyének 2. §-át úgy egészítették ki, hogy az tartalmazta az engedőleges örökváltság lehetőségét. 171