Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

eredménye szintén különbözött a megye nyugati részén tapasztalt változattól. A számítási nehézségek miatt megközelítő értékeket véve alapul, 20-25-re becsülhető az 1-2 egész telkes, azaz 25-50 holdas kurialista birtokosok létszáma. A polgári társadalomban ők a parasztság intenzíven gazdálkodó, legvagyonosabb csoportjába kerültek. Életformájuk paraszti jellegű volt, nem azonosult a későbbi deklasszálódott „úri" kisbirtokoséval. A 1

£-1 telkesek, nagyjából a 10-20 hold közöttiek az előző kétszeresét tehették ki, a paraszti középbirtok szintjén álltak. A legszélesebb réteget az ^/

2 telkesek alkották zömmel 5-10 hold közötti kis gazdasággal. Az első csoportnak körülbelül a tízszeresét jelentette népes tömegük. A „nemes zsöllér" kategóriába sokkal kevesebben tartoztak, tehát viszonylag kisebb arányban olvadtak be az agrárproletariátusba, mint nyugaton.

79 Ezt a rétegeződést a nemesség eredete is indokolja, legalább részben. A 18. századi nemességvizsgálatok alkalmával kevesebben mutattak fel armalist, mint például a tótsági nemesek. Többen hivatkoztak az elődöknek tett királyi birtokadományra, megerősítő oklevélre, saját nevükben vitt perek irataira, tanúk hitelesített vallomására a régóta élvezett nemesi szabadságról. Meszlen egyházi nemesei kollektíven kerültek be az országos nemesség soraiba. Elegendő volt valakinek meszleni származását bizonyítani, hogy nemességét elismerjék.

80 Több esetben a családnevek utalnak arra, hogy egyegy szétágazó nemzetségből alakult ki az azonos nevű falu alapnépessége. Darásporpácon a „nemes közönség" a társadalmi ranglétra különböző fokain álló Darás urakból állt. Koltán a Koltay családnév ismétlődött igen gyakran.

81 Szinte minden famíliában nagyfokú differenciálódás tapasztalható sokfelé vezető szálakkal. A földéhség a megye keleti felében is jelentkezett. Másfelől léteztek olyan birtokok, birtokrészek, amelyeknek hasznosítását bérbeadással lehetett a legcélszerűbben megoldani. A kisbérlet rendszere főként a Gyöngyös-Sorok síkságán alakult ki, javította a megélhetési lehetőségeket. Sok nemes fizetett, sok kapott árendát.

82 Keleten nem jellemző a jobbágytelek vállalása. Az 1830-1840-es években a síkságon csak 4 nevet találtam „jobbágy" megjegyzéssel. Rábasömjénben és Csényén két azonos nevű, esetleg rokon nemes, Csomaházán és az Ikervárhoz tartozó Péterfa pusztán egyet-egyet. A Hegyhát nyugati szélén Iváncon, Hegyhátszentjakabon szintén egy-egy családot. Csehiben, Kissomlón, Ságon, Telekesen 38 nemes hegyvámos szőlőt művelt. A Kemenes vidékén gyakran egészítette ki a kisbirtokot néhány kapás szőlő.

83 Az állattartás fontosságára utal, hogy a század eleji térképek éppen a legelőkről, erdőkről készültek. A külső birtokok nagyrésze rét volt, kevésbé szántó. A „zsölléreknek" is feljegyezték legalább egy tehenét. Érdekességként említem, hogy akkor a Sorok mentén még bivalyt is tartottak. Juhtenyésztéssel a majorokban foglalkoztak. Van rá példa, hogy nemes ember szegődött el juhásznak, pásztornak: Ikerváron 2, Tanában, Bögötén 1-1. Nagyunyomban kanász bojtár lett egy nemes ember fia. Uradalmi alkalmazásban állt Szentkereszten egy kocsis, Szécsenyben egy „erdős". A süllyedés mélypontját jelentette, ha szolgának kényszerült valaki. Bozzaiban több fiatalembert, Nagyunyomban 2, Sorkitótfaluban 2, Bögötön 1, Tanában 2 nemest tartottak nyilván ezzel a megjelöléssel. A hídvégi plébános szolgája szintén nemes volt. Ketten béresként ke160