Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

góriák aránya lényegesen nagyobb lehetett. Körülbelül a 18. század utolsó harmadában indult meg a birtokviszonyok átrendeződésének folyamata, a közép és kisbirtok fokozatos térvesztése. A középbirtokosok helyzetének alakulását nem részletezem, de a tendenciát érzékeltetve említek néhány sajátosságot. Főként az extraneusok helyén mutatkozik az uradalmak területi növekedése. (Pl. Adelffy birtok) Az „eltűntek" közül egy-egy név az északnyugati tájegységből már ismerős. (Pl. Rumy birtok) A néhány száz holdas portalisták közül többen helybeli lakosok, nevükön allodiumot is feljegyeztek már a 19. században. Ugyanezek az észrevételek érvényesek a taxás nemesség vagyonosabb csoportjára. A tótsági nemesek többsége a 17. században és a 18. század első harmadában armalissal emelkedett a köznemesi rendbe.

38 Történetük a differenciálódás szélsőséges változataival cálfolja meg a feudális társadalomtól alkotott sablonos elképzeléseket. A teljesség igénye nélkül kövessük nyomon először a társadalmi felemelkedés, majd a hanyatlás és széthullás útját néhány olyan családnál, akiknek a 18. század derekán a portalista és a kurialista nemesség határán ingadozott a társadalmi státusa. A Lipics famíliának egyik ága megmaradt a tekintélyes köznemesek körében a megye keleti felében, de nyugatról eltűntek birtokaik a 18. század végére. Mégpedig egy időben a különböző családtagoké a Pinka környékéről - ez már korábban szóba került - a tótságí Tisináról, Krajnáról, Gederócról, Lukasócról, valamint a dobrai Batthyány uradalmak területén fekvő Mühlgrabenből, Tauchenből, Matyasócról és Vasdobra mezővárosból. Ezek mind úrbéres telkek voltak.

39 Valamit azért örököltek a 19. század elején élő leányági leszármazottak. Lipics Julianna, Hull József királyi harmincados felesége 7 holdat vitt „nemtelennel" kötött házasságába. Lipics Erzsébet, nemes Kregár Péter özvegye gyermekeivel Polonán lakott, hét déli faluban összesen 1 V

4 jobbágyhelyet és 50 holdnyi kuriális földet bírt férje hagyatékát beleértve. Fia, János katonai pályára lépett, 1844-ben Bécsben szolgált. Ez az örökség a Kregár vagyon maradékát is jelentette, pedig ez a család is jóval több úrbéres telket bírt két-három nemzedékkel előbb nemcsak a Mura vidékén, hanem a dobrai övezetben is. E két családdal következetesen együtt szereplő Kenessey és Rogán famíliák szintén erősen megfogyatkozott javakkal visszaszorultak a déli falvakba, sőt az utolsó Rogán „eszelős" jelzéssel került 1834-ben a Muraszombatban élő nemesek jegyzékére. A Keresztúry család a „kétségtelen nemesek" közé tartozott, de azért bevonták a nemességvizsgálatba. 1 754-ben az I. kategóriában kerültek a taxás nemesek listájára Tisinán. 1 767-ben Barkócon 2 jobbágyukat jegyzetek fel a 9 pontra adott válaszban, majd egyre több közeli faluban tűnt fel kisebb tulajdonuk. 1844-ben Keresztúry János táblabíró úrbéres és allodiális állománya együttesen meghaladta a 200 holdat 8 faluban szétszórva, míg a szintén Barkócán élő Keresztúry Pálé 6 faluban, Józsefé pedig 5 helyen összesen csak 50 holdra becsülhető. A Zalába férjhezment Keresztúry lányok a külső birtokosok számát szaporították, akik pedig helyben kötöttek házasságot, jelentéktelen kisnemeseket vontak be a rokonságba. A Sohár atyafiság nemességszerző őse 1625-ben kapott armalist.

40 1834-1844-ben a Markusócon élő Sohár József táblabíró 7 helyről összesítve 300 holdas birtok tulajdonosa volt. Ugyanakkor rokona Se151