Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

vére, Batthyány József bíboros érsek, a legaktívabb vagyongyarapító családtag. Újfalu határából ismeretlen tulajdonos 1 telke, Német- vagy Nagyszentmihályról a szintén lecsúszott Kelcz utódok 50 holdas öröksége került át a nagybirtok állományába. Kisnardán özvegy Nicky Zsigmondné és Zichy György 19 jobbágya 151 holddal ugyancsak a 18. század végén jutott valahogy az érsek tulajdonába.

18 Kivételesen előfordult, hogy éppen Batthyány földesúr bontotta meg dominiuma egységét azért, hogy alkalmazottját birtokadománnyal jutalmazza. Batthyányné Strattman Eleonóra hű szolgálataiért inspektorának 4 sessiót ajándékozott Velegén, majd fia, Batthyány Lajos nádor 1 742-ben Németszentmihályon 5 darab „fél és fertályheles" jobbággyal egészítette ki a jutalmat. 1757-ben már az örökösnek, Szabó Jánosnak szerzett irtásföldjeit erősítette meg a nádor.

19 Ez a vagyon tovább gyarapodott a csajtai szerzeménnyel. Az 1830-1840-es évekre már befolyásos középbirtokosok, a tekintetes táblabírák közé emelkedtek a leszármazottak.

20 Francsicsék és Szabóék után a 1 9. század elejéről szintén előbukkant néhány hasonló eset, bár szerényebb változatban. Ezúttal a nevek hangzására is érdemes felfigyelni. Kitzládon Eberhardt József 50, Városhodászon Gertner Imre direktor 52 holddal csak taxássá válhatott. Ugyanebben a mezővárosban Nédel János örökösei 85 holdjuk mellett inscriptionista bejegyzéssel szerepeltek. Ugyanezen a tájon, tehát a Pinka kanyar és a Kőszegi-hegység között a kurialisták alsó rétegeit érintette egy fontos tendencia. Ők szívósabban megkapaszkodtak, mint a kis jobbágytartó nemesek. Szülőföldjükhöz kötötte őket rokonságuk, főként pedig a létalapjukat jelentő földjük. Nemesi jussuktól nem lehetett megfosztani őket, vásárlással kifizetni sem, hiszen nem mehettek el sehová, kilátásuk sem nyílt életforma, foglalkozás változtatásra. Maradtak, de súlyosan hátrányos helyzetbe kerültek. A családok bokrosodtak és szegényedtek. 1754-ben még hat I. kategóriás kurialistát ismerünk: Rohoncrol hármat, Városhodászról, Incédről, Kethelyrol egyet-egyet. A kethelyi Verhás Ferenc utódai tartották meg egyedül 60 hold körüli kuriális javaikat az 1840-es évekig. A család másik ága azonban ugyanott és ugyanakkor \ hold belsőséggel zsellérnek számított. Az egész teleknél kevesebbet bíró kurialisták arányát a jómódúak kétszeresére, a nagyon szegényekét négyszeresére becsülhetjük már a 1 8. században is. Fél évszázad múlva kissé megnövekedett létszámmal már valamennyien törpebirtokossá vagy birtoktalanná váltak. Falvanként 7-8 azonos családnév - Palánk, Sulyok, Talián Tulok, stb. -jelzi, miért darabolódott fel ennyire egy-egy korábban életképes kisbirtok, s miért alakult ki egy társadalmi csoport viszonylagos túlnépesedése. Karasztoson, Pinkamiskén, Kethelyen, Incéden, Városhodászon, Rohoncon, Csémben folyamatosan követhető a kurialisták jelenléte, Oláhciklinben csak 1787 óta. Nagynardán három nemzedék alatt 19-ről 7 holdra csökkent földjeik összege, ezen 1 nemes és 2 agilis család tengődött. Kisnardáról eltűntek a 18. századi kisnemesek, helyettük 7 agilis jelent meg. Csémben nagyon világosan kirajzolódik a szabad paraszti elemek felgyorsult átrétegeződése a kétirányú mobilizációval, sőt feltehetően az etnikai összetétel módosulásával is. Itt 1834-ben még 28 nemes törpebirtokát írták össze, harmadrészben 1 hold alattiakat, 1 844-ben már csak 11 ne146