Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Feiszt György: Szombathely mezőváros pénzügyigazgatása a XVII—XVIII. században

miért kissebbíttetik és miért volt szükséges a voksolás"? Hosszas rábeszélés után végül mégis úgy nyilatkozott, hogy „ ... a notariusságot, tovább fizetés nélkül nem akarja". A város erre fizetést ígért, mire Illés vállalta a hivatalt, azzal, hogy a járandóságokat a „bötsületes discretiot" elvárja.

77 Ettől kezdve a jegyző évi 12 forint fizetést és gabonajáradékot is kapott. A jegyzői fizetést 1 745-ben 60 forintra emelték, amihez nyolc köböl búza és ugyanannyi abajnác járt.

78 A perceptorok által összeállított számadásokat a városi hatóság előtt a nótárius ellenőrizte. Pénzügyekben a jegyző befolyása nagymértékben megnövekedhetett, mert 1 765-ben, amikor a város közönsége a város pénzügyeivel kapcsolatban húsz pontos beadvánnyal fordult a tanácshoz, külön kitért a jegyző szerepére is. A község javasolta, hogy tudta nélkül a jegyző senkivel ne levelezhessen hivatalos ügyben. Javasolta továbbá, hogy a nótárius csak a külső tanácsnak legyen tagja és hogy „minden számadók a város adósságait figyelembe véve ingyen szolgáljanak"™ A jegyző működésére és a tisztviselők ingyenes szolgálatára vonatkozó javaslatokat a tanács határozatra emelte, de a nótárius továbbra is a belső tanács tagja maradt. A város pénzügyeinek felügyeletét egészen 1772-ig a jegyző látta el. Ebben az évben nevezett ki a tanács először exactort. Az exactor rationum, vagy későbbi nevén számvevő pontosan ugyanazokat a feladatokat látta el a pénzügyigaztatás terén, mint korábban a nótárius. A perceptor illetve a kamarás számadásait rendszeresen ellenőrizte. Amennyiben hibát talált, feljegyzést, jelentést készített. Ilyen esetben a pénztár kezelője a városi közgyűlés előtt válaszolt a kifogásokra. Abban az esetben, ha az exactor mindent rendben talált a közgyűlés elé tett számadást külön megjegyzés nélkül fogadták el. A 18. sz-ban, amikor az állami ellenőrzés fokozottabban érvényesült, az illetékes kormányszervek nyomására a királyi városokban az állam kasszájába befolyó adók kezelését elválasztatták a városok saját pénzének kezelésétől. Az intézkedés részben a városok érdekeit szolgálta, de valódi oka az volt, hogy a kormányszervek a pénzek együttes kezelésében a kincstár megkárosítását vélték felfedezni.

80 Ilyen „felsőbb" nyomás jeleit Szombathelyen kimutatni nem tudjuk, elképzelhető azonban, hogy a kasszák szétválasztása valamelyik szabad királyi város pénzkezelési mintája alapján történt. Szombathely város iratai között a különálló militaris és domestica cassák iratanyaga könnyen megtévesztheti a kutatót. Alaposabb vizsgálat azonban könnyen kiderítheti, hogy csak a lajstromok és számadások különkezelt irattáráról van szó, a pénzkezelés és a pénztár közös maradt. Közös volt legalább is 1747-ig. A militaris cassának ugyanis csak ettől az évtől kezdve van külön perceptora. A militaris perceptor állította össze a contributio és a cenzus lajstromokat, amelyek alapján a kivetett pénz és termény behajtása megtörtént. A militaris cassa perceptorai bizalmi emberek voltak. Amikor 1776-ban Szenczy Ferencet azzal gyanúsították, hogy több portiot vetett ki, a rágalmazó Pápay Szabó Györgyöt egy napra áristomba zárták.

81 A militaris cassát mindig belső tanácsos kezelte. Hivatalát lemondásáig vagy más városi tisztségre való megválasztásáig viselte. Fizetését nem a város folyósította és feltehetően a kassza 131