Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

konfirmációslevelet, majd hozzátette: „őfelsége úgy akarja, miként az az ausztriai városok és mezővárosok esetében is történt, ezt kívánja Kőszegen is."

53 Ezzel szinte szó szerint összecseng Sennye,y kancellár 1631. április 9-én Kőszegen toll'bamondott instrukciója a templomokra vonatkozóan: „őfelsége a Császár akarata pedig az, hogy a templomokat eszközeikkel és jövedelműikkel együtt átadják, s olyan istentiszteletet vezessenek be Kőszegen is, amint az őfelsége örökös tartományainak más városaiban az egyetemes keresztényi, római katolikus templomokban szokás."

54 Bíróválasztás és tqmplomátadás az osztrák, tartományok mintájára. Hol egyik, hol másik kívánság járt egy lépéssel előbb, hogy megtörjék Kőszegen a városi autonómiát s a patrónusjog megvonásával az egyházi önrendelkezést. Mindkét esetben az örökös tartományok példája szolgáltatta a végrahajtás mintáját. 2. Kőszeg a magyar rendi szabadságok védelmében Arról az ellentmondásos helyzetről már volt szó, hogy a protestáns Kőszeg városa Bethlen felkelése idején protestáns hitének biztosítékát a császártól s nem a magyar protestáns rendek Habsburg-ellenes felkelésétől remélte. Az indokok közt az is szerepelt, hogy Nyugat-Magyarország valójában nem volt tartósan bázisa Bethlennek, és az is, hogy a zálogjogon lévő városok és uradalmak ténylegesen osztrák főhercegi és rendi kormányzás tradíciójában éltek ekkor már több mint száz éve. A kőszegi önkormányzati válságot az 1620-16 30-as évek fordulóján az erőszakos bécsi rekatolizációs kísérlet provokálta ki, s a századra jellemző kölcsönös vallási türelmetlenség volt a válasz. Kőszegen azonban éppen ezek az események érlelték meg s tették láthatóvá ismét a magyar és némqt polgárság ellentéteit. A horvátság szerepére ezúttal karakterisztikus adatokat nem találtunk, pedig jelenlétére sok forrás utal. A németség és a magyarság ellentéte nyíltan a 16. század második felében, 1569-ben fogalmazódott meg először. Ekkor szakadt szét az addig tulajdonképpen egységes választó község magyar és német félre úgy, hogy mindegyikük önálló papválasztási joggal rendelkezett. Azaz Kőszegen nem egy, hanem két község gyakorolta a patrónus jogát.

55 Ennek az ellentétnek egyik érdekes, helyi bizonyítéka lejtt az, hogy a magyar község kívánságára 1615—1618 között külön „magyar templomot" is építettek, miután a magyar hívők a „német egyházból", azaz a Szent Jakab -templomból kiszorultak. Az a körülmény is speciális Kőszeg történelmében, hogy a magyar rendi szabadságok és jogok sorsát csak ennek a kétféle érdekeltségű polgárságnak az ellentétén keresztül érthetjük meg. A kőszegi polgárság jogait, a városi szabadalmak érvényét végső soron a történetileg kialakult magyarországi rendi hierarchia keretén belül értékelhetjük csak. Az osztrák zálogstátusz több mint másfél évszázados története, a főhercegi kamarai és részben alsó-ausztriai rendi kormányzat alatt sem lett Kőszeg az alsóausztriai rendi szervezet tagja. Erről a kőszegi választó polgárság 1635. március 25-én a Kőszegre küldött bécsi komissziónak a következőt mondta, minekután a vallásszabadságot és Kőszeg ősi, városi szabadalmait egymásnak alárendelni nem akarta: „ ... vajon teljességgel a Felséges Ausztriai Házhoz akarják (ti. Kősze/get, kiem. a szerz.) csatolni, hiszen az ausztriai szabadságok (amelyekben a legkevésbé sem volt osztályrészük és védelmet sem nyújtottak) és a régi királyoktól kapott kiváltságok között nagyon nagy különbség volna, birtokaik és földjeik pedig Magyarországon vannak, a tizedeket is ide fizetik, s nem lehet mindezt egyformán megítélni, csak azért, mert összes adóit és hadiadóit Ausztriának fizeti".

56 Kőszeg tehát az osztrák városok polgársága szűkebb rendi jogaival szemben régi, városi szabadalmaira hivatkozott. Ezért emelte ki Sopron és Pozsony önkor76