Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában
hogy Pammer Benedek ezalatt Sennyey kancellárral tárgyalt a Koller (Kholler)-házban bőségesen tálalt ebéd közbein. A község árulást gyanított, a biztosok pedig a főkolomposok kiadatását követelté.k A kancellár azonban nem volt hajlandó többé fogadni a község szűkebb választmányát, de még egy utolsó kísérletet tett a császári utasítás végrehajtására. „Gondolják csak meg, miként bánt el Őfelsége a lázadókkal a birodalomban, így Augsburgban és más helyeken !" /<0 A háromnapos tárgyalás végén, amit Sennyey személyesen vezetett, kiteljesedett a városbíró Pammer Benedek, a mellette álló belső tanács és a radikális állásponton maradt választó község elkeseredett szembekerülése. A község Parnmert hűtlen és rejtőzködő árulónak nevezte, mire a városbíró ezeknek a „fickóknak" megnevezését és előállítását követelte/' 1 Nehezen elemezhető helyzet alakult ki. Annyi bizonyos, hogy a Pammer Benedek és Balázs Mihály, továbbá a háttérből irányító Koller belső tanácsos készek voltak a kancellár utasításainak végrehajtására, ök messzebb láttak, a község, különösen a magyar náció viszont hűségesebb volt, s kitartott a protestánts vallásszabadság mellett. Az utolsó tárgyalási napon, 1635. március 22-én Michael Eifer! (Öfferl) a német község nevében kész volt a választó polgárság név szerinti megszavaztatására a templomok ügyében, de a magyar község Szalome Szabó György és Nagy Márton tanácsnokokat Eszterházy Miklós nádorhoz küldte mint „Magyarország helytartójához és alkirályához"/ 12 így történt, hogy Pammer Benedek városbíró felhívását 1635. március 23-án testű letilqg megtagadta a község, s senki sem jelent meg a kancellár előtt, hogy hódolatát kinyilatkoztassa. n. Kőszegi deputáció Eszterházy Miklóshoz, Nádasdy Pálné Révay Judithoz és Sopron városához (1635. március - április) A. kancellár távozása azért nagyon megijesztette a kőszegi polgárságot. Nemcsak arról volt szó, hogy Sennyey másodszor is kudarcot vallott Kőszegen, s így jelentését nyilvánvalóan súlyos szankciók kivetésével fogja IL Ferdinánd figyelmébe ajánlani Kőszeg ellen, hanem arról is, hogy ezek után joggal várhatott kemény intézkedéseket magától a városbírótól és pártjától, Pammer Benedektől, aki 1635. április 29-én titkos tanácsos lett ugyan, de Balázs Mihály, Pammer feltétlen híve városbíró. Ez az ügy lényegében már a belső hatalmi harc kérdése volt, s Pammerék jól tudták, hogy pozícióik záloga a bécsi udvar lesz, s az általa felajánlott kompromisszum nem volt olyan nagy ár érte. 1635. március 25-én Szalomi (Solomi) Szabó György és Nagy Márton tanácsnokok rezignáltán számoltak be Eszterházy Miklós nádornál tett látogatásukról. A nádor kijelentette, hogy „nem tudja megvédeni a kőszegieket, ha hadat küldenek rájuk".'*Egyébként is II. Ferdinánd utasításának betartását szorgalmazta. Szinte ugyanezen a2 állásponton volt Sopron városa is. A soproni polgárok nem hittek abban, hogy a császár haragja lecsillapítható lett volna ebben a helyzetben, ezért újabb kérvények beadását javasolták/ 1 ' 1 Egyedül Nádasdyné Révay Judit bátorította Kőszeget, azt javasolván, hogy ne zavartassa magát a város szomszédjai és a vármegye által, sőt keresse a módot, hogy a Szombathelyen gyűlésre érkező nemesség között pártfogóra találjon/' 5 Eközben Herbst Mihály már nem érte el Szombathelyen a távozó Sennyey kancellárt, aki néhány vármegye által összehívott gyűlésen vett részt. Találkozott azonban a Batthyányhoz igyekvő Vitnyédi Istvánnal, aki maga is azon a véleményen volt, hogy „ne nagyon kockáztassanak semmiféle veszélyt, de ha mégis megteszik, nagy átkot zúdítanak a nyakukba"/ 10 Vitnyédi megjegyezte még, hogy különös dolog történt 72
