Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

kívánságára engedte szabadon. Még nagyobb riadalmat okozott azonban Czemetei meggondolatlan kirohanása, miszerint „őket azért küldték, hogy a várost megostromolják, hogy a magyar királyságból kiszakítsák".

20 A forrófejű kapitány igen-igen kellemetlen perceket okozott ezzel Eszterházynak. Végül is Mattheus Öhlhaus, Michael Völker és Oroszi Zsigmond császári mustrabiztosoknak kellett közbelépni és Eszterházy nevében garantálni, hogy egy héten belül visszavonják a Kőszeg alá rendelt csapatot. Nyílt fenyegetések, Bécs csontvelőt pusztító, nyirkos és fogaikat vacogtató bástyatömlöcei, felrúgott ígéretek nyomán Kőszegre zúdított horribilis adóterhek, a város élelmiszertartalékait felélő és ostrommal fenyegető császári kompániák, belső viszályokat, gyűlölséget provokáló intrikák, válságba sodort városbírák meghurcoltatása, felekezet} harcok szítása és megannyi eszköz közt válogatva tört az udvar a protestáns erők felmorzsolására Kőszegen. 7. A bírói tiszt megerősítése a bécsi titkos tanács kezébe kerül (1632. április—163j. január) Az 1632-es kőszegi választásokat megelőzően Pintér János egyszerre két hivatali évéről számolt el a két tanács előtt. Időközben meghalt Földesi András, a katolikus párt egyik legbefolyásosabb polgára, akitől a bécsi jezsuita rendház 1630. szeptember 16án a kőszegi származású Inckhofer Menyhért rendtag jogán a hatalmai., 16 ezer aranyforintos örökségmegosztását perelte a kőszegi tanács előtt.

21 Gazdag György azzal vádolta a protestánsokat, hogy Földesi sírját a belvárosi temetőben kirabolták, holttestét pedig eltüntették. Gazdagnak azonban személyesen kellett meggyőződnie állítása valótlanságáról.

22 Szent György napján Pintér János lemondott bírói hivataláról. A választó polgárság persze nem akarta lemondását elfogadni. Amikor azonban Pintér János harmadszor is visszaküldte a felajánlott városkulcsot, akkor a választó község Hosztódi Jánost ajándékozta meg bizalmával. Azt a Hosztódit, aki két választási ciklusban, 1626-ban és a nevezetes 1627-es esztendőben már volt városbíró, s akit mind Pammer Benedek, mind Pintér János megtartott a maga bíráskodása idején titkos tanácsnokai közt.

23 Vele mégis a Pammer-pártiak erősödtek meg, a tanácsnokok közt azok, akik Gazdag Györgyékkel szemben a kemény elbánás hívei voltak. Hosztódi János két emberhez ragaszkodott 1632. június 4-én, amikor bécsi deputációra készült, hogy bírói hivatalában megerősítsék: Pammer Benedekhez és az olasz humanista műveltségű Martin Rhein kŐsze gi városi jegyzőhöz. Hosztódi János és társai június 21-én számoltak be Kőszegen bécsi útjukról. Nem az volt a meglepetés, hogy megtagadták tőlük a bírói tiszt konfirmációját, hanem az, hogy Pacher alkancellár tudomására hozta a kőszegieknek: ezt a jogot az alsó-ausztriai kormányszéktől is megvonták, s kizárólagos joggal II. Ferdinánd titkos tanácsára ruházták. Ezeket a tényeket Tobias Gertinger közölte Pacher alkancellárral. Gertinger ugyanis a titkos tanács egyik titkára volt.

24 A hír rossz érzést keltett a szenátusban. Ez fordulat volt az események históriájában. Azt jelentette, hogy Kőszeg ügyét, a bírói hivatal sorsát ettől kezdve közvetlenül a titkos tanács mérlegelte. Tisztában volt azzal mindenki, hogy ezt a reformot a mélységesen megsértett Sennyey kancellár javaslatára rendelték el, aki maga is tagja volt ennek a befolyásos testületnek. Ez a változás természetesen nem jelentette azt, hogy az alsó-ausztriai kormányszék és kamara közvetlen irányítása a kőszegi ügyejkben megszűnt volna, hanem bizonyos fontosnak ítélt hatáskör centralizációját csupán. Várható volt ugyanakkor az, hogy a kőszegi katolikus kisebbség súlya Sennyey támogatása révén megnő. 67