Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

di hivataloknak való alávetettségével gyakorlatilag már Mohács előtt kivált a magyar királyi és rendi szervek irányítása alól. Nem csoda, hogy a 17. század első évtizedeire a város az anyaország rendi intézményeitől teljesen elszigetelődött. Ugyanakkor a császár iránti lojalitásra kényszerítette Bethlen katonai akcióinak bizonytalansága is. A császári erők demonstrációja a lakompaki csatában nagyon megdöbbentette. Bethlen Gábor ugyanis 1620 szeptemberében Lakompaik (Lackenbach) bevételével akarta térdre kényszeríteni Eszterházy Miklóst, „ki neki az ég alatt legnagyobb ellensége" volt.*" Dampierre gróf vezetésével érkező, felmentő császáriak segítségével azonban Eszterházy győzött Bethlen vezérei fölött. Kőszeg éppen ekkor küldött követeket Eszterházyhoz, és a lakompaki csatát Dampierre táborából nézték végig: látták a halottakkal borított csatatért. Érthető tehát, hogy megmaradtak a Ferdinánd iránt való hűségükben, akiknek Dampierre ötven muskatérost küldött a várőrség megerősítésére}".

7 Kőszegnek az egész háború alatt éreznie kellett, hogy Bethlen Nyugat-Magyarországon a legnagyobb sikerek idején sem tudta a császárral szemben kiharcolt katonai előnyöket tartósítani. Ez aztán igen nagy bizonytalanságot okozott. így Kőszegen is kialakult az erősebb iránti kényszerű és «agyon is gyakorlatias hűség érzete. 1621 tavaszán is szinte akadálytalanul vonult be Kőszegre a Csepreget véres kézzel pusztító Collalto és császári hadserege;, minekután a Batthyány Ferenc által hátrahagyott várőrség elmenekült a városból.

8 A várost, Kőszeget a császárpárti Eszterházy Miklós is megvédte 1623 deemberében a császári udvar előtt. Kiváltképpen azt az esetet emelte ki a harcok történetéből, hogy Batthyány Ferenc, akkor Bethlen Gábor feltétlen híve, 1620 novemberében a város sikertelen ostroma után csak nagy váltságdíj fejében adta ki a Németújvárra csalt és ott fogva tartott kőszegi tanácsnokokat.

9 A „trójai cselt" Kőszegen tehát nem a polgárváros, hanem a kőszegi vár akkori úrnője, Széchyné Forgách Margit és a tragikus sorsú Hermann Mihály várnagy eszelték ki. Bethlen és Batthyány katonáit az uradalom zúdította a mit sem sejtő városra. Hogy azután a császáriak, különösen Collalto milyen pusztítást hajtott végre a polgárság sorai közt, arról Eszterházy reverzálisa nem szólt. Ezt tíz esztendővel később tárta fel a város a császári kamarának, amikor a rekatolizálást hevesen ellenző Kőszegre szinte hihetetlennek tűnő, több mint 34 000 rajnai aranyforintos adóhátralékot rótt büntetésből vagy még inkább zsarolásként.

10 Az udvar és a magyar katolikus főpapság 1622-ben kellőképpen méltányolta a protestáns Kőszeg aulikus magatartását. A magyar kancellária, élén Pázmány Péterrel augusztus 4-én Sopronban, a nikolsburgi békét követő országgyűlés alatt II. Ferdinánd nevében megújíttatta Kőszeg valamennyi önkormányzati szabadalmát. Pázmány arra is vigyázott, hogy a dolog látványos legyen. A latin és német nyelvű diplomát díszes barokk köntösbe foglaltatta. III. Frigyes Kőszeg-pecsétjét, illetve címerképét pedig pazar, barokkizált formában megújíttatta. Mindezt pedig az oklevél narratiós részében a következőképpen indokolta: „(:mivel Kőszeg polgárai és lakói az elmúlt három év során, Behlen vészterhes háborúi és gyászos felkelései idején... Nekünk, Magyarország törvényes és megkoronázott királyának irántunk való hűségből és hálából engedelmességet tanúsítottak, a rebellisek nekik szörnyű és hatalmas károkat okoztak, vetéseiket és szőlőhegyeiket elpusztították, fosztogattak és gyilkoltak, sőt a várost is megostromolták, ám azt bátor és erős lélekkel viselték el:)".

11 Ez a Pázmány Péter inspirálta oklevél, Eszterházy Miklós Kőszeget mentő nyilatkozata a bécsi haditanács előtt hosszú ideig irányadó maradt, s a császár iránti lojalitást demonstráló dokumentokká és bizonyítékokká váltak. Velük a protestáns Kőszeg Bethlen-ellenes magatartását méltányolták. 59 1