Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

ránk jószágainak része volt; mind Kőszeg, mind az ausztriai városok és mezővárosok állapotában történt változás esetében a főherceg előtt tettek hűbéresküt, a bíráikat és tanácsnokokat főhercegségünk helyezte tisztükbe, a bírói hivatal viselésére jogosító okmányt pedig Alsó-Ausztriai Kormányszékünk adományozta nekik, követeléseinket és tartozásailkat mindenkoron itt intézték, jövedelmeik után pedig adóikat a bécsi udvari fizetőhivatalba voltak kötelesek befizetni, nem pedig a magyar kamarába, a minthogy a magyar országgyűlésre Kőszeget meg nem hívták, s oda sem engedték, ezért sem rendkívüli, sem rendes adót nem vetettek ki rá, azzal meg nem terhelték: Minthogy a felhozott látszatindokok és ürügy nem indíthat Minket arra, hogy a szóban forgó protestáns prédikátorokat és tanítókat a fent hallott indokok alapján Kőszegen továbbra is megtűrjük, vagy a Mi egyedül üdvözítő katolikus hitünkön kívül itt bármi más vallás gyakorlatára módot adjunk: Ezért a kőszegi prédikátorok és tanítók összességének és mindegyikének külön ezúttal nagyon szigorúan megparancsoljuk, hogy nyílt parancsunk vételének napjától lelkigyakorlataikkal, prédikációikkal és más hamis szentségek kiszolgálásával, valamint iskoláik fenntartásával azonnal hagyjanak fel, s azok végre ténylegesen és az elkerülhetetlen büntetés terhével tilalmasak legyenek. Mandátumunk kihirdetésének napjától számított tizennégy napon belül pedig egyenként és együttesen is ebből a városból minden körülmények közt s bizonyossággal távozzanak, s költözzenek oda, ahová akarnak (kivéve Királyságunkat és Örökös Tartományainkat) ; Azért is, hogy sem a már kiutasítottak, sem más protestáns prédikátor és tanító a jövőben Kőszegen többé parancsunknak semmiképpen se szegülhessen ellen, hogy ellenkező esetben elkerülhessék személyük haladéktalan száműzetését és az azt követő elengedhetetlen és szigorú büntetést. Hogy azonban hozzátartozóikkal kellő biztonságban költözhessenek ki s utazhassanak el, ezért külön császári és főhercegi kegyelemből hozzájárulunk, hogy ezeknek a prédikátoroknak és tanítóknak a kőszegiek a Mi nevünkben rendes útlevelet adjanak és szolgáltassanak. Kegyesen megparancsoljuk nektek kőszegieknek továbbá, tenmészietesen komolyan elvárjuk - hogy császári haragunkat és büntetésünket elkerüljétek -, hogy az általatok kiutasított prédikátorokkal és tankokkal ezentúl több prédikációs lelkigyakorlatot más módon nem tartotok és nem is tartattok, sem a fent megszabott idő alatt, sem titokban vagy nyíltan, és semmiféle más csalárd módon. Majdan felismeritek, hogy titeket, valamint a szóban forgó prédikátorokat és tanítókat csupán figyelmeztetni akartunk, hogy érzékeny veszteségektől óvjunk meg benneteket. Ezt követően pedig váljék valóra tetszésünk, s végül is komolyan megfontolt akaratunk s nézetünk. Kelt Bécs városunkban ezerhatszázhuszonnyolc október harmadikán, német-római császárságunk tizedik, magyar királyságunk tizenegyedik, valamint cseh királyságunk tizenkettedik esztendejében."

3 Ez a mandátum voltaképpen annak az 1627. szeptember i4^én kiadott uralkodói parancsnak a kőszegi változata, amelyben II. Ferdinánd Alsó-Ausztriát kötelezte protestáns lelkészeik és tanítóik száműzetésére.

4 Kőszeg azonban azt nem tartotta magára nézve érvényesnek. Azzal védekezett, hogy a város nem tartozik egyik alsó-ausztriai kerületihez sem. Ebből pedig logikusan következett, hogy a mandátum protestánsellenes utasításai sem vonatkoznak rá. Ezért azután az 1628 októberében fogant s kifejezetten Kőszegnek szóló császári parancsban az a feltűnő, hogy igen nagy helyet szentelt annak bizonyítására, hogy Kőszeg nem a magyar állam része. Tobias Gertinger, az alsó-ausztriai kormányszék elnöke, a tartomány helytartója azzal érvelt, hogy a csá55