Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Vass Előd: Vas megyei helységek III. Murád szultán korabeli török adóösszeírása 1574-1696
szandzsák 11591. évi török adóösszeírása. = Baranyai hely történetírás, Pécs, 1979, 1-91. 1. Csípés Antal: Békés megye élete a XVI. században. = Forráskiadványok a Békés megyei Levéltárból 7. Békéscsaba, 1976. 93. 1. 21. Káldy-Nagy Gyula i. m. 89. 1. 22. Vass Előd i. m. 24. 1. 23. Bakács István: Vas megye XVI. századi jobbágynépessége kiszámításának kérdésélhez. = TStaK. 1. évf. 1867. 2-4. sz. 3. és 13. 1. megállapításával ellentétben forrásaink szerint feltételezhetjük, hogy a portaszám nem azonos a telekszámmal, s egy telken pedig több kiscsalád, esetünkben három dolgozott együtt. Így Bakács megállapításában említett egy portára eső három kiscsalád túl kevésnek bizonyult. 24. Benda Gyula: Hozzászólás a településtörténeti szekció mezőgazdaság-történeti előadásaihoz. = PAB-VEAB értesítője. A Dunántúl településtörténete H/l., 1787-1848. Pécs, 1977. 119. 1. 25. Az 1582. évi magyar és török forrásaink szerint bizonyossá vált, hogy a magyar portaszám átlag két telkes jobbágyháztartást, azaz kapu adóegységet jelöl. Ez azonban csak úgy mutatható ki, ha a magyar dicalis adóösszeírás, mint az 1 ( 502. szeptemberi is, az egyszerű portaszámon kívül a zsellérek, szegények, elhagyott telkek, leégett telkek, új települők stb. számát is részletesen megadja. Erről ld. még Csípés Antal i. m. 63. 1., valamint Szákály Ferenc: A babócsai váruradalom ISÖl-es urbáriuma és a babócsai vár 1563-as leltára. = Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1971. 61^62. 1. Ezenkívül Sinkovics István: Sárvár társadalmi, politikai és hadtörténete, 1680-1848. = Sárvár monográfiája, Szombathely, 1978. 368. 1. 26. Ld. 15. jegyzetet 27. Az 1582 körüli török részletes adóösszeírás feljegyzéseiben a földesúri adók részletezésének helyenkénti elmaradása, illetve ezek egy összegben való feltüntetése: ,,a többi illeték" (ruszum-i szaire) gyűjtőnéven az öszseírás elkészítésének gyorsított jellegét bizonyítja, mivel a hódoltság belső területein ilyen módon elkészült feljegyzésekkel sehol sem találkozhatunk. 28. Veress Éva: Területi statisztikai vizsgálati kérdések a Dunántúlon. = PAB—VEAB értesítője. A Dunántúl településtörténete II/l., 1767-1848. Pécs, 1977. 46-49. 1. 29. Tóth Káilmánné: Parasztgazdaságok a Hegyháton a XIX. század első harmadában. = PAB-VEAB értesítője. A Dunántói településtörténete II/l., 1767-1848. Pécs, 1977. 67-71. 1. Tárgyalja a Vas megyei Hegyhát szőlőtermesztésének történetét a 16. századtól, s erre bő irodalmat közöl. Ezenkívül ld. Búza János: Mezőgazdaság és parasztság a török koriban. = Sárvár monográfiája. Szombathely, 1978. 257. 1.: „ . .. egy magyar csöbör hozzávetőlegesen 2,49 akóval volt egyenlő, illetve megközelítő pontossággal 39,875 pintnek felelt meg. . .". 30. A török földesúri adók részletezéséről ld. a székesfehérvári szandzsák 1582 körüli törvénykönyvének (kanunnáme) szövegét: Vass Előd i. m. 289-291. 1. 31. Fekete Lajos-Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek 1560-1580. Bp. 1962. 534. 1. 32. Sápi Vilmos: Gyöngyös város joggyakorlata a török hódoltság idején. = Adatok Gyöngyös város történetéhez. A Mátra Múzeum 7. füzete. Gyöngyös, 1964. 21. 1. Említi, hogy a 16. században egy dolgozó jobbágycsalád évi létminimumát 27^45 magyar forintra, azaz 21-30 magyar arany forintra becsülhetjük. Erről ld. még Vass Előd i. m. 66. 1. Móron az egy kapura vagyis jobbágyháztartásra eső adóknak két-háromszorosát termelték meg. 33. A sárvári náhije összeírásában 14 lakott és 7 lakatlan helység feljegyzése szerepel. Ezek közül csak 12 lakott helység összeírásának teljes szövegét közöljük. A közlés módja az eredeti török arab betűs szöveg átírása a jelenlegi magyar helyesírásra, illetve szó szerinti lefordítása. Ez a helységneveket sokszor érthetetlenségig eltorzítva adja vissza, ami a török adórovó hallás után történt lejegyzéséből és rendszerint bosnyák nyelvűségélből ered. A magyar szavak hallás utáni lejegyzését csupán a szerb-horvát nyelv hangzórendszerével tudták elvégezni, ami a magyar szavakat eltorzította. 34. A vasvári náhije összeírásában 65 lakott és 8 lakatlan helység feljegyzése szerepel. Ezek közül 15 lakott helység összeírásának teljes szövegét közöljük. Ezt a szövegközlést reprezentatív bemutatónak szántuk, mert a vizsgált terület átlagos helyzetét jól tükrözi. A náhije többi helységének feljegyzése a kézirat sérülése folytán ma már alig olvasható, ezért egyes helységek topográfiai azonosítása nehézségekbe ütközik. 35. A jánosházi náhije összeírásában 16 lakott és egy lakatlan helység feljegyzése szerepel, s közülük kettő teljes szövegét közöljük. A kézirat sérülése folytán szintén több helység feljegyzése kiolvashatatlanná vált. A fenti okok miatt a három náhije összeírásának teljes szövegét közölni most még nem tudtuk, csupán feljegyzéseik értékelésére szorítkozhattunk. SO
