Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig
Mihály utca a káptalan birtokrésze volt. A káptalan „jószágához tartoztak még .. a Boldogh Asszony templomára dűlő fel utczabeliek". 83 A domonkos kolostor környéke, a Közép utca, amely É-i irányban a város mészárszékéig húzódott, Festetics-birtok volt. A kolostortól D-re eső házaik sem tartoztak a káptalanhoz, ezt a településrészt hívták Váraljának. Ennek végében „káposztás és kukoriczás (!) kertek" voltak. Régebben a Váralja végében is voltak házak, de ekkor már, a 18. század közepén utca sem volt itt. Egy 1742. évi tanúvallomás szerint a Váraíja mellett állt „a vasvári réghi király városnak all szélrül álló kapuja a fönt nevezett szőlőknek ellenekben Szent Gotthárdra nevű utt mellett...", DNy-i részen ez az 1217-ben már említett kapu határolta a mezővárost. A Közép utcától Zsidófölde felé a Hosszú utoa következett, amely a Festetics-féle vendégfogadónál kezdődött. Az 1752-ben lefolytatott vizsgálat szerint a zsidóföldi kertek végében egy út volt, amely K felé fordulva vízfolyást érintett. Ettől Ny-ra található Vasvár és Váralja, K-re pedig Zsidófölde. 84 A hegy felőli résznél a határ megjelölése pontatlanná vált, mert „réghi háború időben mind pusztán volt, semmi házok nem voltak ottan". A vasvári káptalan és a Festetics család között kiéleződött birtokperben Szvetics Jakab királyi ítélőmester 1776. máj. 10-én hirdetett ítéletet. Ennek alapján Szentmihályfalva possessio a vasvári káptalan tulajdona ezzel a határjelöléssel: D-i irányban lévő hegytől, a nagy sánc gerincén 1 határ a völgybe ereszkedett le. Itt a Csipkéspataka és Bélpataka összefolyásánál lolytatódott és átvezetett a szentgotthárdi úton. Majd az egy mederben folydogáló patak partján É-i irányban mintegy a 320. lépésnél K-i irányba fordult. Az egykori Szent Erzsébet-tkápolna helye mellett a Nagy utcáig vezetett, ahonnan a Csipkerek felé vezető úton folytatódott. Ez a határmegjelölés szinte teljesen azonos az 1334. évi határjárásból ismert adatokkal. Zsidóföldén 58 elhagyott jobbágytelket számoltak ki. A D-i részen két földhányással jelölték ki a káptalani területet és Vasvár mezőváros határát. Az így megjelölt határok között feküdt az egykori királyi Vasvár, amely a bírói döntés értelmében Festetics Kristóf birtokrésze lett. 85 A területi elhatárolással párhuzamosan ez a bírói határozat a lakosság jogi státuszát is megszabta. Vasvár mezőváros és az említett két peremfalu lakói köteleztettek arra, hogy földesuraiknak a jobbágyi szolgáltatást megadjak. A hosszas peres vitában tehát csak a földesúri érdekek érvényesültek. A topográfiailag egybeépült Vasvár, ahol csak az utcanevek őrizték az egykor különálló települések emlékét, közigazgatási és gazdasági szempontból ezután is elhatárolt három részre osztódott. Az egykori királyi Vasvár lakóinak szabadságjogai is megszűntek, az egész település lakossága a viszonylag csekély szabados réteg kivételével jobbágy- és zsellér státuszba süllyedt. Kötelességeiket és jogaikat úrbéri szerződésekben rögzítették. Festetics Kristóf 1746. júl. 30án Vasvár mezőváros lakóival, 1747. dec. i8-án pedig azokkal a szén tmihály falvi és zsidóföldi jobbágyokkal egyezett meg, akiknek az ő területén ingatlanai voltak. 86 A mezőváros jobbágyainak viszonylag előnyösebb helyzetét biztosította az a rendelkezés, amely szerint a robotot 4 forinttal megválthatták. A szentmihályfalvi és zsidóföldi jobbágyoknak általában olyan kötelezettségük volt, mint más jobbágyfalvak lakóinak. A mezőváros földrajzi közelsége és az ott élő jobbágyok viszonylagosan kedvezőbb helyezete társadalmi feszültségeket szült. 1798-ban e két község jobbágyai robotkötelezettségük megszüntetése érdekében fel is lázadtak. 1790. év körül a város É-i részén beépültek a 18. század közepén még jórészfoen üres telkek. Széntmihályfalva részén a Szent Mihály utcán kívül egy kisebb utca és két házsor látható a korabeli térképen. A fejlődés a többutcás település irányába megindult Ettől a változástól eltekintve a földesúri terhek és kötöttségek miatt a polgári ko23