Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Kiss Mária: Körmend oktatásának helyzete 1945-1960
os>tályát. 1947 májusában - engedély nélkül - az új első osztályban 24 leány- ós n fiútanulóval kezdődött meg a tanítás. Számuk rövidesen negyvenegyre emelkedett. l39 A kőszegi anyaiskola igazgatója a tankerület főigazgatójához intézett levelében nem javasolta az új iskola engedélyezését, mivel sem tárgyi, sem személyi feltételeit nem látta biztosítottnak. Egyetlen szaktanár tanított Körmenden, a dolgozók tanítóképző tanfolyamának vezetője. Kívánatosnak tartotta a kőszegi intézet igazgatója, hogy a dolgozók tanítóképzői csak tanítóképzők mellért nyílhassanak meg. J/,ü Az engedély még váratott magára, de a beiratkozott 41 hallgató májusban már megkezdte a tananyag végzését. Öt tanuló május-június hónapban a polgári iskola IV. osztályáról tett vizsgát és augusztusban ők is beiratkoztak a dolgozók tanítóképzőjének I. osztályába. Elkészítették a téli tantervet is. 1947 augusztus-október hónapban heti 4 napon 6 órai tanítás, a béli hónapokban heti 6 napon napi 7 órai foglalkozás szerepelt a tantervben. 1 '' 1 A kőszegi anyaiskola megterhelése miatt a főigazgató anyaiskolául a zalaegerszegi tanítóképző intézet kijelölését javasolta. Július 20-án a VKM-hez kelt felterjesztésében a főigazgató már 48 tanulóról tett említést, akiket kenyérkereső munkájuk Körmendhez vagy Körmend közvetlen környékéhez kötött. 142 A tanítóképző sorsának alakulásáról forrásaink nem tesznek említést. A magyar iskolaügy történetének 1945-1960-ig terjedő szakasza döntő változások egész sorát foglalja magában. A felszabadulással szinte egyidőben megkezdődött az új tervek előkészítése és a gyakorlatban való megvalósítása. Az egységes iskolarendszer megteremtése, az általános iskolai oktatás bevezetése, felekezeti iskolák államosítása, oktatási reformok végrehajtása jelzik a tizenöt év legfontosabb állomásait. Körmenden a felszabadulás után, a második világháború kárainak felszámolása, \z élet megindulása, az iskolai élet normalizálását, az oktatás minimális feltételednek biztosítását is jelentette. A közel fél évig tartó kényszerszünet után a nevelők összehívták a gyermekeket, és nem egy esetben tanterem híján házak udvarán, lakásokban tartották a foglalkozásokat. A szülők, nevelők és a diákok összefogása, közös munkája eredményeként a háborús károk fokozatosan eltűntek és a hadi célkora igénybevett iskolaépületek felszabadulásával egyre inkább a régi mederben folyt a tanítás. Az oktatás mielőbbi megindítását és az iskolai élet normalizálását szorgalmazta a szovjet katonai parancsnokság is. A közigazgatási hatóságnak a nemzeti bizottság, a kommunista párt helyi szervezete és a demokratikus pártok a tanítás mielőbbi megindításához jelentős támogatást nyújtottak. Az újból megindult oktató-nevelő munkának sok nehézséggel kellett megküzdenie. A hosszú szünet alatt a megszerzett ismeretek megfogyatkoztak, erre a tudásra továbbhaladás csak kismértékben építhetett. Hiányos volt az iskolák és a tanulók felszerelése. A nevelésnek az új társadalmi és politikai rendhez kellett igazodnia. Szükségessé vált a pedagógusok rendszeres tájékoztatása, továbbképzése. A demokratikus szellemben való oktatást gátolta a tankönyvhiány és a meglévő könyvek szelleme. A VKM által elrendelt tamkönyvfelülvizsgálatot a tantestületek közösen végezték el. A közoktatásügyi intézmények demokratikus szellemének kialakításában a szülői munkaközösségek is részt vettek. Az oktatási reformok bevezetése, új tantárgyak megjelenése a tartalmi munka színvonalának emelését jelentették. Jelentős esemény volt Körmend életében 1946-ban a gimnázium megnyitása. A kötelező nyolc osztály elvégzése az iskolák zsúfoltságát eredményezte. A szűkös körülmények megváltozását az 1958-ban felépült új általános iskola jelentette. Az általános és középfokú iskolák tanulóinak nevelésében jelentős szerepet kaptak a diákotthonok *54
