Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!
Ä városnak végül is 2664 koronába került az ünnepség, de az esemény olyan jótékonyan hatott a zenekultúra ügyére, hogy 1909. január i-től a város évi 400 koronát biztosított a dalosegyesület költségeire. 93 Mindennek ellenére azt mondhatjuk, hogy igazi zenei forradalom Szombathelyen nem ment végbe. A Szombathelyi MÁV Műhelyen kívül nem jött létre munkáskórus, s a korabeli lapok kiadásaiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kamarazenei esteiken kívül - amely a városban csak néhány száz hallgatót érintett - a zenei élet nem fonta át a polgárság nagyobb rétegeit, inkább csak a kiváltságosok privilégiuma maradt. Köszönhető volt ez annak is, hogy az iskolai ének- és zenetanítás igen alacsony fokon állt, csak a katolikus főgimnáziumra korlátozódott, s ez a helyzet nem is változott meg előbb, mint a dualizmus kora után, a két világháború között, amikor rendszeres szimfonikus, nagyzenekari esték megrendezésére is sor kerülhetett, neves szólóművészek közreműködésével. A színházkultúra fejlődése, annak ellenére, hogy Szombathelynek jelentős reformkori színházi múltja volt, a dualizmus korában nem volt szerencsés. Legalábbis egy ál landó színház megteremtésében nem. Igaz ugyan, hogy a Rumi utcai fából épült színkörben 1880-ig, az állandó színház megnyitásáig mozgalmas volt az élet, s ez még teljesebbé vált az állandó városház^színház megépítésével, de az is igaz, hogy az állandó színháznak tűzveszélyessé nyilvánítása, a századfordulótól kezdve annak bezárása megbénították a fejlődés lehetőségót. Üj színházat Szombathely az 1910-as években a magas költségek és a város nagy adósságai miatt nem tudott építeni. De hogy sorjában haladjunk, nézzük, mi történt a kiegyezés után a Rumi úti színkörben. Ebben 1866-tól kezdve a következő társulatok szerepeltek: 1866: Bényei István és Laczkó Gergely társulata 1868: Kocsisovszky Jusztin társulata 1869: Károlyi Lajos társulata 1870: Váradí Ferenc és Kassai Mihály, majd Kocsisovszky Jusztin társulata 1871: Balogh Alajos társulata 1872: Baikody Antal, majd Szuper Károly társulata 1873: Gerő Jakab társulata 1874: Németh György társulata 1875: Nagy Lujza társulata 1876: Vezéry Ödön társulata 1877-1878: Miklóssy Gyula, majd Szuper Károly ós Molnár György társulata 1879: Gerőfy Andor társulata A társulatok közül választékos és jó műsorával elsősorban Kocsisovszky Jusztiné tűnik ki. Kocsisovszky 1848-ban honvédszázados a hadseregben, az 1860-as években a Dunántúlt járja, s Győr állandó központja. Különösen zenés darabjait dolgozza ki nagy gonddal, a könnyű olasz vigoperákat, de szombathelyi szerepléséhez fűződik egy igen sikerült Bánk bán előadás is. Személye Szombathellyel olyképpen is kapcsolatos, hogy felesége, Móritz Mária, aki színésznő, az 1890-es években Szombathelyen telepedik le, és 1905-ben itt hal meg tíaiugh Gabriella tanítónőnél, rokonánál. Mellette Szuper Károlynak még az 1850-es évekből ismert társulata, és Miklósiy Gyula társulata emelkednek ki. Az utóbbi orvostanhallgatóból lett színésszé, s minden öröklött vagyonát a színészetre költötte. Az ő nevéhez fűződik az 1873-ban Pesten a Városligetben felépült 600 férőhelyes Miklóssy-színház. ö volt indítványozója az első magyar színészkongresszusnak is, mely 1871-ben jött létre Pesten. Emellett színházi szakíró volt, és műfordítói munkássága is jelentős. E három társulat szereplése főleg abban jelentős, hogy az egyre jobban elburjánzó operettek mellett a magyar és külföldi klasszikusokat, s különösen a legutóbbi Moliére-t teszi népszerűvé Szombathely közönsége előtt. 188
