Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez
232. A ma kevéssé ismert szentről is csak néhány példát sorolunk fel. Középkori ábrázolása: Siklós, Várkápolna, falkép. Entz Géza: Az OMF falkép-helyreállításai és faszobrászati munkái. » Magyar Műemlékvédelem. 1963-66. Épületeken: Budapest I. Fő u. 41-43., volt ferences templomon Szt. Ferenc, Antal és Bonaventura társaságában. Aggházy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon. Bp. 1959. 2. köt. 32. p. Oltárokon: Eger, minorita templom főoltárán Szt. Bonaventurával, Szécsényben szintén vele a Szent Ferenc mellékoltáron. Aggházy i. m. 2. köt. 71. p., 1. köt. 144. p.; a nyírbátori minorita templom főoltárán, azóta eltűnt. Baranyai Béláné: A nyírbátori minorita templom berendezése = Művészettörténeti Értesítő, I960. 3. sz. 197. p.; Jászberény, a ferences templom Szent Ferenc oltárán. Szántó Konrád: A jászberényi ferences templom története (1472-1972). Bp., 1974. 91. p. Külön említést érdemel az oravkai fatemplom, ahol magyar szentek körében ábrázolták. Sinkó Ferenc: A legmagyarabb fatemplom = Új Ember, 1967. nov. 26. 2, p. Elterjedését valószínűleg segítette családjának IV. Béla magyar királlyal való rokonsága is mint egykori kapcsolata hazánkkal. 233. Takács, 537. p. A miniszter a harmadrendiben a legelső tisztség viselőjére vonatkozik. 234. Takács, 865. p. 235. 1759. jan. 23-án vették fel a polgári kötelékbe. VamL, Szhely város lt. Szhely városi jkv. 1756^65. 169. P . 236. Az 1731. jan. 16-án kelt pápai breve törölte el a korlátozásokat. L. Szilágyi István: Magvár kálváriák. Klny. az Építés-Építészettudomány. 4. kötet 1^2. számából. 96. p, A gyakorlat megváltozásaihoz nyilván kellett néhány évtized, amit korábbi adataink is igazolnak. 237. A 18. századi helyzetre jellemző esetként a jászberényi bánkódó Krisztus-szobrot hozzuk fel példának, amelyet az ősi ferences központban a nép felajánlásaiból a jezsuita misszionáriusok emeltek 1732-ben. L. Sáros András: A jászberényi Rozália-kápolna építéstörténete — Műemlékvédelem, d.973. 4. sz. -228. p. A Szombathelyhez legközelebbi jezsuita kolostor Kőszegen volt, ahova 1677-ben telepedtek le. A győri kolostor szorosabb kapcsolatát az akkori egyházmegyei központ helyzeti előnye biztasítiiatta. Itt 16127-től éltek a szerzetesek. A harmadik a soproni kolostor volt, 1636-tól. A pálosok Sopronbánfalván (1630), Tüskeváron (1717 körül) és Pápán (11638) éltek. Velük kapcsolatiban elsősorban az lö^Mből való bánfalvi kálvária hatására kell gondolnunk, de nem feledkezäietümk el az 1740 és 1747 között épült pápai kálváriáról sem, amelynek a domonkosokon keresztül közvetlen szombathelyi kapcsolatai is vannak. A győri jezsuita kálvária 1744'- 1722-ből, a kőszegi az 1720-1730-as évekből való. Tudunk a soproni jezsuiták kálváriaépítési szándékáról is 1703-ból. 238. Takács, 534., 539. p. 239. Kádár-Horváth-Géfin, 30. p. 240. Kunc-Kárpáti 1'. köt. 149. p. Nem kívánunk itt az elkülönülés mélyebb okaira kitérni. 241. Takács, 518. p. 242. Takács, 526. p. 243. Jellemző, hogy pl. a domonkosoknál a 10 órai nagymise és szentbeszéd a németeké volt, holott az alapító gróf Batthyány Erzsébet írásban kötötte ki, „hogy a magyar népet kedveljék minden más felett és hogy a soproni és szombathelyi rendházba magyarokat vegyenek fel és azok tudományos kiképzéséről gondoskodjanak". Szalay, 33., 24. p. 244. Takács, 550. p. MuiTBaH Cunanvi AAHHblE O 5KM3HM COMEATXEÍ1 B XVIII-XIX. BEKAX K COMŐaTXeííCKOMy KpeCTHOMy nyTH B CBOe BpeMH OTHOCHJIOCb H OTIUeJlbHH4eCTBO. 06 OTiiiejibHHieCTBe BnepBbie ynoMHHaeTCfl B ,H,épeAbxa3CKOM oöJiacTHOM cooömeHHH 1742-ro mna. riepBbiM H3BecTHbiM HaM coMÖaTxeHCKHM OTiuejibHHKOM 1744-ro róna őbiJi MeHbxepT XaHrji, 3a KOTopbiM nocjieaoBajiH ílaji JleB, Eaca IIIojieHÖeprep, £aHH3Ji BnHHc6eprep, MapTOH XmiapHOH Xajm6ejifl, ÍIHOUI ApBaw, Moacech Ajcapn, JlépHHu KpHKKep, MuiTBaH KoBan, HiHau, UlTHpjiHHr H 3aTeM ÜHOIH rpatp. flocjie 3BOHapa Po3eHÖepra 3,necb npoJtcuBajiH MHxafi IÜTOicep, Oepemj To/iHaw H OepeHU IÜTaHHHH. B XVIII. Bexe OTíuejibHHKH HBjiHJiHCb HJieHaMH (ppamíHCKaHCKoro opíieHa H cymecTBOBajiH 3a cneT noziasiHHH. HanHHasr c 1817-18 TOAOB TopoacKOH COBCT BbmejiHH ZUIH HHX MH3epHyio 3apn^iaTy, KpoMe Toro, OHH nojiynajiH MejiKHe noaapKH. Mx HCHJiHme panojiarajiocb K K>ry ÓT nacoBHH. Fon ee cTpoHTejibCTBa He H3BecTeH, HO ocTajincb aaHHbie o öojibuiHHCTBe peMOH139
