Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Nádasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 46-10. században

mélyt jelent. Ezek közül a szomszédos Ausztria és Jugoszlávia területéhez került me zővárosokban és falvakban 2934 mester és 3394 legény (segéd) dolgozott. A mai megye területén dolgozott akkor 2812 mester és 1856 legény (segéd). E számok mögött telsejlik a megye különböző nemzetiségű lakosságának az iparral kapcsolatos gondolkodásmódja, valamint az arról vallott felfogása. Ez tükröződik abban is, hogy a délszláv és német nemzetiségű lakosság által benépesített településeken fokozottabb ütemű az iparosodás, úgy a kézműipar, mint a gyár- és bányaipar területén, semmint a színmagyar lakta területeken. A későbbi évtizedekben ez a jelenség még inkább szembeötlő volt. Az iS6g. évi összeírás nem egyes iparágakban, hanem szakmai csoportokban, gyárosok és iparűzők, valamint iparüzemi segédmunkások összefoglaló megjelöléssel számlálta meg az iparban dolgozó lakosságot. Az Összeíró módszer szerint hét foglalkozási csoportot tüntetnek fel az összeírólapok. Ezekben a következő a felosztás: 1. bányászat-kohászat: itt feltünteti a birtokosok, a bérlők, a hivatalnokok, valamint a mun~ kasok számát; 2. építészet és művészeti ipar: e rovatban az önálló vállalkozóik, a hivatalnokok és a munkások adatait közli; 3. fém-, kő-, faiparágaknál ugyanezeket az adatokat közli; 4. vegyészeti, élelmezési és dohánycikkek: hasonlóképpen jegyez; 5. szövőiparnál az eljárás ugyanaz; 6. bőr- s papírgyártásnál, egyéb iparágaknál, valamint 7. a nem közvetlenül termelő foglalkozásoknál az összeírásban a megelőzőkhöz hasonlóan jártak el. Mi is ezek szerint a megjelölések, illetőleg felosztások szerint írtuk ki az eredeti községsoros összeíró jegyzékekbői az adatokat, összehasonlításiképpen használtuk Kovács Tibor könyvét is, inkább csak a jelenlegi Vas megyei területre nézve.

7 A hét szakmai csoportra való felosztásban azonban már nem csupán a kézműiparban dolgozó mesterek és legényeik, segédmunkásaik létszámáról kapunk tájékoztatást, hanem az ekkor már bontakozni kezdő gyáriparban, különösen a bányászatban dolgozókról. Igaz, létszámuk még elenyészően csekély, különösen megyénk területén a kézműiparban dolgozók létszámához képest, mégsem lehetett teljes biztonsággal szétválasztani e kétfajta csoportot. Nem lehet szem elől tévesztenünk azt sem, hogy ekkor még az érdekeit körömszakadtáig védő céhszervezettel kell számolnunk, amelyik bár érzi, hogy létének alapjai megrendültek, de hatalmi állásait még nem hajlandó feladni. A községsoros összesítőkben falvanként és mezővárosonként összeírt és kimutatott kézműiparosok esetében zömmel még céhes szervezetekben munkálkodó kézműiparosokra kell gondolnunk. A céhes korszaknak ebben az utolsó időszakában már egy új társadalmi rétegnek, a munkásosztálynak előőrsei jelennek meg az ipar területén. A kialakuló munkásosztály csírái sarjadnak a feudál-kapitalista magyar talajban, hogy gyökeret eresztve, felnövekedve terebélyes fává súlyos viharokat kiállva, ízes gyümölcsöket hozzon eszméiben és alkotásaiban egyaránt a magyar nép számára. Az 1869. évi összeírás szerint összességében 5458 vállalkozó és 6576 munkás dolgozott az iparban Vas megyében a falvak és mezővárosok összlakosságából. Ebből a létszámból a mai megye területén Kovács Tibor feldolgozása szerinti összesítésben a vállalkozók, az iparosmesiterek száma 2919, a munkásoké 2690. Az időközben a szomszédos államokhoz került területrészekre a Vas megyei Levéltárban meglévő, községsoros feljegyzések anyagában a következő feljegyzéseket találjuk: 1. bányászat és kohászat: birtokos 4, munkás 99; 2. építészeti és művészeti ipar: vállalkozó 88, munkás 677; 3. fém-, kő-, faiparágak: vállalkozó 644, munkás 683; 4. vegyészeti élelmezési és dohánycikkek termelése: vállalkozó 182, munkás 931; 5. szövőipar: vállalkozó 556, munkás 489; 6. bőr-, papírgyártás, egyéb iparágak: vállalkozó 790, munkás 706; 7. nem közvetlenül termelő foglalkozások: vállalkozó 275, munkás 301. Együttesen 1-7 csoportban: vállalkozó 2539, munkás 3886. ni