Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Nádasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 46-10. században
Rendkívül sokrétű a molnár iparos réteg gazdasági tagozódása. Az összeírás kimutat árendás, részes, uraság konvenciósa, valamint tulajdon malormmal rendelkező molnárokat. És még az egyes rétegeken belül is van sokszínű osztódás gazdasági erő tekintetében. Az egyes malmok jövedelmezőségére utalnak azok a följegyzések, amelyek a fizetendő árenda összegére vonatkoznak. A tulajdonosoknál az évi jövedelmet bevallás vagy átlagszámítás alapján mutatják ki. Jövedelem szempontjából az is fontos tényező, hogy maga a malom közelebb vagy távolabb esiik-e lakott helyektől, s nagyban meghatározza egy-egy molnár gazdasági helyzetét. Hasonló rétegződés olvasható ki a kovácsszakmában is, az összeírólapok rubrikáiban. Van önálló kovácsiparos, van uraság „conventionatusa"; a nemes és nemtelen oommunitasnak kovácsa; falu kovácsa, ki l /$ jobbágyülést bír, és van, akt jobbágytelekkel rendelkezik. Az összeírólapok adataiból úgy látszik, hogy a kovácsok a falusi iparosoknak az a csoportja, amely a feljövő gyáriparral szemben legjobban bírja a gazdasági harcot. A vasiparnak ebben az ágazatában a gyár nem tudta leküzdeni a kézi alkotó és szolgáltató tevékenység kötöttségeit. Ebben az 1828-as összeírásban, ugyan nem az összes szakipari ágazatban, de bizonyos szakmákban feltűnnek a céhes kézművesipar fokozatos, de egyelőre még lassú bomlásának jelei. Abban, hogy többfajta szakipar területén találkozunk olyan megjegyzésekkel, mely szerint a mester „csak télen dolgozik, s olykor-néha űzi iparát, mezei munkával keresi kenyerét, aratni és csépelni jár", nem csupán az egyes iparosmesterek anyagi erőtlenségére lehet következtetni, hanem az ipar és kereskedelem területén általánosságban mutatkozó gazdasági jelenségekre is, a gyáripari termékeknek egyre erőteljesebb térhódítására, valamint a külföldről beáramló ipari termékeknek minőségi versenyében mutatkozó fölényére is. Ttt az ország nyugati felén a közvetlen szomszéd osztrák és más összbirodalmi tartományok izmosodó gyáripari termékeinek versenye, termékeinek térhódítása az országos vásárokon és a heti piacokon ebben az időszakban már egyre több kézműiparost kapcsol ki az árutermelésből. A tőszomszéd Ausztria területéről nem volt hosszadalmas és fárasztó utazás az ottani iparosok és kereskedők számára átjönni a fokozatos ütemben fejlődő mezővárosok jó üzletet s busás hasznot kínáló piacaira s vásáraira. Még akkor is, ha voltak az itteni céhek számára bizonyos előnyöket biztosító rendelkezések. Útjaik is aránylag megfelelően karbantartottak voltak, s a távolság sem volt olyan nagy, hogy a fuvarköltséget nagymértékben növelte voka. Az iparosok és kereskedők egy elsőrendű és két másodrendű útvonalon járhattak, melyek megkönnyítették számukra üzleti útjaik lebonyolítását. Jöhettek a Wiener Neustadt-Fraknó-Sopron-Kőszeg-Szombathely-Körmend-Muraszombat elsőrendű főközlekedési útvonalon, s emellett Szalonak-Rohoncz vagy Pinkafő-FelsőőrV őrös vár-Csaj ta-Szombatihely útvonalakon. Mindenképpen megérte az időt és fáradságot, s az üzleti haszon miatt sem volt lebecsülendő a vasi tájak felkeresése iparcikkekkel és kereskedelmi árukkal. A fejlettebb nyugati ipar minőségileg is jobb, tetszetősebb, szebben kidolgozott iparcikkeket állított elő az itteni maradibb eszközökkel készített, durvábban kidolgozott ipari termékkel szemben. Az eredményes konkurrencia gyakorlatában nagyban segített a hazánkba irányuló vámtételek kedvező volta is. A fentebb elmondottak megfontolásával kell tehát szemlélnünk az alább következő statisztikai adatokat, nem feledkezve meg természetesen az 1828-as összeírás tendenciájáról sem. Ennek az összeírásnak alapján, összegezésben, a falusi és mezővárosi kézműipar területén, hatvanegy fajta szakmában dolgozó iparosokat találunk. Az előbbi évtizedekhez képest tehát az ipar területén újabb szakipari ágazatokkal gyarapodott a kézműipar. Olyanokkal, < amelyekkel korábban Vas megye területén nem találkozunk, sem a mezővárosokban, még kevésbé falusi viszonylatban. 107
