Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Nádasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 46-10. században

viszonyítva nincs említés csiszárról, ötvösről, rézművesről. A szakiparágak száma: 40 (27). Ezúttal részletes és pontos adataink vannak szakmánként a céhszervezetekben dolgozó iparosok taglétszámáról is. Külön vannak a jelentésben felvéve a céhen kívüli iparosok is. A taglétszámadatokból az is előttünk áll, hogy azokban a szakmáikban vannak a legtöbben az iparosok, amelyek az élelem, a ruházat s a háztáji gazdaság szükségleteit hivatottak kielégíteni. Adatainkban az első számjegy a céhszervezeteik száma, a második, zárójelben az 1762-es céhszervezetek száma, s a harmadik szám a céhes mesterek létszáma: Ács 1 (1) 16; asztalos 3 (3) 85; bognár-kerékgyártó 4 (4) 146; csapó 2 (4) 38; csizmadia 12 (11) 375; esztergályos 3 (3) 31; fazekas-gerencsér 6 (8) 144; gombkötő 4 (6) 22; kalapos 2 (-) 47; kádár 3 (2) 72; kovács 9 (11 + 1 patkókovács) 350; kötélgyártó 1 (-) 21; kőműves 2 (1) 23; lakatos 3 (2) 45; mészáros 5 (5) no; molnár 12 (7) 261; pék 2 (-) 30 -f- céhen kívül 1; posztós 3 (-) 92; szabó-fnémet+vákóműves 14 (18) 363; szűrszabó 3 (-) 48; szíjjártó 1 (-) 18; szitakötő 1 + szitaszövő 1 (2) 17+12 = 29; szűcs 3 (3) 64; takács 34 (29) 1401; tímár 2 (2) 60; varga, magyar és német 18 (19) 612; vegyes céh 21 (12) 418. A céhekiben dolgozó mesterek száma, falun és mezővárosokban összesen 4921. Céhen kívül dolgozó mestereket a következő szakmákban írtak össze: asztalos 5, bognár 7, kovács 1, lakatos 1, mészáros, zsidó 2, órás 1, pék 1, puskás 1, takács 5, varga 4, üveges 1, összesen 29 iparos. Ez az összeírás a munka lelkiismeretességét mutatja. A Vas megyei kézműipar területén az 1817-ben elfogadott megyebizottsági jelentés szerint összesen 4921 céhes iparosimester dolgozott, s mellettük a jelentés szerint 12 legény és 12 inas (a legényekre és az inasokra az összeírás nem terjedt ki, ezért ezek a számok nem is fejezik ki a valós helyzetet!). Céhen kívül összesen 29 iparosmester dolgozott. Szó sincsen tehát Vas megyében a 19. század elején a kézműipar területén visszaeséstől, avagy arról, hogy csak a 19. század elején léptek volna a céhes fejlődés útjára a falvak iparosai, amire Eperjessy egyébként nagyon kitűnő könyvében következtet.

6 S arról sem, hogy nem akarták volna a céhek privilégiumaikat megújíttatni. A deputácíó jelentésében nagyon is hangsúlyozottan kérik vissza a bekért privilégiumaikat a céhek falun és mezővárosban egyaránt, sőt egyenesen azt követelik, hogy ingyen kapjanak újat, ha a régit nem kapnák vissza. És kérésük jogos is, hiszen amit bekértek tőlük, azzal hosszú évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül éltek, annak alapján működtek. De olyanok is voltak, amelyek privilégium nélkül működtek a vizsgálatig, bár külső kereteikben céhes jelenségekkel, s most a vizsgálatkor az új privilégiumot kérik, hozzátéve azt, hogy a szokásos taxa megfizetése mellett. A céhes kézműiparnak némi megtorpanása - mint erről a következőkben szó lesz - a napóleoni háborúkat követő második devalváció utáni időszakban, a század harmadik évtizedének második szakaszában következhetett be. A század elején még évszázados vagy annál régebbi kiváltságlevéllel működő céhek virulnak a Vas megyei falvakban és mezővárosokban. Hozzátehetjük mindehhez azt, miszerint céhen kívül netán több iparosmester dolgozhatott a fentebb írt huszonkilencnél. IOJ