Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Horváth Ferenc: A Vas megyei Levéltár 25 éve

volt, különösen ahhoz képest, hogy 1950 előtt az évi tudományos kutatások száma sosem haladta meg a tíz alkalmat. A levéltári kutatás kibontakozása 1954-től nem volt véletlen. A Vas megyei helytörténeti kutatás és írás csírái fejlődtek ki ebben az évben. A kiindulás két irányból jött: Pável Ágoston volt múzeumigazgató, nyelvtudós halálának 10 éves évfordulójára (1956) készültek a tudományos intézmények, s fel kívánták támasztani a Vasi Szemlét, az egykori, 1946-ban megszűnt tudományos és kulturális folyóiratot. - A másik vállalkozás a levéltárból indult ki, egy marxista szemmel megírt, átértékelt, új megyetörténet elkészítését célozta. Az ellenforradalom mindkét törekvést megakadályozta, de nem végleg, csak elhalasztotta. 1958-ban mind a kettő megvalósult, s a levéltárnak mindkettőben jelentős szerep jutott. A kibontakozás (1957—1968) Kibontakozásról ebben a korszakban valóban minden tekintetben lehet beszélni. Az anyaggyűjtés befejezettsége, a rendezés középszintű lezárása, a segédletkészítés, az anyagnyilvántartás bizonyos szintű fejlettsége mind ezt húzzák alá és dokumentálják. Utána mindaz, ami a levéltárnak új társadalmi funkcióit illeti, csak ezek után, ezek következtében bontakozott ki. Mindehhez a személyi feltételek biztosítása igazában ebben az időszakban sem történt meg, mivel az 1957. évi 5 fős létszám végül is az évtized során mindössze 2 fővel emelkedett (csak 2 fő volt tudományos). Pedig nemcsak az anyag nőtt. hanem a társadalmi, tudományos és művelődési feladatok is. De vizsgáljuk meg mindenekelőtt a fejlődés tárgyi feltételeit. A tárgyi feltételek legjelentősebbike, az épület, a raktári viszonyok az évtized során alig változtak. A kezdetben 4500 folyóméternyi férőhely, állványzat 1950 óta 6500 folyóméternyi befogadóképességűvé nőtt, beleértve a tárolásra alkalmatlan pincét is. Ezzel a kapitalizmus korából ránk maradt minden férőhelyet kihasználva a továbbfejlődés megakadt. Ez az állapot 1960-ban következett be, s azóta a levéltár e téren csak szükségmegoldásokkal kísérletezik. E korszaknak viszont igen jelentős eredménye volt az 5 irodahelyiség kialakítása, 1 munkaszobával egybekötött kutatóteremmel, amelyben 12 fő tud egyszerre kutatni. E tények, ha csökkenő mértékben is, de lehetővé tették a törvény szerint előírt, 10 évnél régebbi iratok átvételét az évtized során S40 iratfolyóméter terjedelemben. Ez egyúttal az átvehető iratmennyiség felső határa is volt, és csak úgy vált megoldhatóvá, hogy időközben jelentős belső selejtezések is indultak (megyei árvaszék, stb.). A levéltár az évtized során elsősorban az 1950-1956 között keletkezett megyei, járási és községi tanácsi iratokkal gyarapodott, a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan hiteleshelyi Levéltárának anyagával, a megszűnt termelőszövetkezetek irataival, kórházak és az állami gyermekmenhely alapítástól kezdődő anyagával, s a felszabadulás utáni állami és tanácsi építőipar műszaki dokumentációjával. A rendezés az évtized során döntő szakaszába jutott. A legfontosabb fondók tekintetében az alapszámig lemenő rendezések befejeződtek. Az egész levéltár anyagáról elkészült a fondjegyzék és meg is jelent. Ezen túl elkészült az összes rendezett anyagoknak raktári jegyzéke, amely most már csomónkénti és kötetenkénti nyilvántartást adott az iratokhoz. A kutatószolgálatot a már elmondottakon kívül jelentősen segítették a tematikai feltáró selejtezések és tudományos cédulázások. Ezek 1959-ben a Tanácsköztársaság