Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)
Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán
tette a tanácsot, és ; a város egészének ügyét particulars érdekeknek áldozta fel. A német városvezetés ezt az alkalmat állásainak erősítésére használta fel. Ez az a belső feszítő ellentét, amely csaknem kiszolgáltatta a város függetlenségét az uradalomnak, hiszen a városi intézmények és a polgári jogok összességének megvédését csaknem elmulasztotta. Ezért üthetett rést az uradalom a város önállóságán, és ezért használhatta fel a maga érdekeinek érvényesítésére a sok-sok belső ellentmondással küzdő város egyensúlyi zavarait is. Az uradalom és a mögötte álló udvar nem tudta ugyan felszámolni Kőszeg városi intézményeinek alapjait. De neuhofi Nicolaus Jurisich úgyszólván minden területen érvényesíteni tudta a maga befolyását, amely a magánföldesúri követeléseken túl lényegében az udvar és az ausztriai befolyás erősítését is jelentette. Az 1571-es szerződés tartalmában is bővebb volt, mint az uradalom 1568 nyarán összeállított 14 pontos követelése. Ebben jelentős része volt az 1569-es elszámoltató bizottság működésének. Világosan kivehető, hogy az udvar, II. Miksa apparátusa az uradalmon keresztül tudatosan szervezte meg Kőszeg önkormányzati élete, gazdasági fejlődése, egyházigazgatása, stratégiai potenciája, lakosságösszetétele fölött az ellenőrzés új kereteit. Ezért biztosították, hogy az uradalom, pontosabban az osztrák zálogbirtokos és császári kapitány közvetítő szerepet kapjon a város és az alsó-ausztriai kormányszék és kamara között, és ezzel a város és az udvar közti kapcsolatokat elmélyítse. Az aradalom felügyeleti jogot kapott a városi törvényszék működése, a ház- és telekingatlanok változásai, a kegyúri jog, a kőszegi polgárok személyi kiváltságai és kötelezettségei fölött. Ellenőrzése alatt tarthatta a rendes és a rendkívüli adóknak - akár tartományi rendek, akár az udvar rendeléséből vetették ki 213 -, továbbá másfajta jövedelmeknek 214 az elszámolását. Az uradalom ellenőrzési jogot kapott a városi kereskedelem, 215 sőt az 1570-es nagy vámreform bevezetése fölött, 216 amelynek eredményeképpen szétszakadtak a nyugatmagyarországi vámkörzetek. Kétségtelen, hogy az 1570-es években bekövetkezett nagy dekonjunkturális időszakban ez az intézkedés érintette a leghátrányosabban Kőszeg kereskedelmét. De Kőszeg mégsem lett az uradalom úrbéres helysége a 16. században. Az udvar, II. Miksa maga is több alkalommal szavatolta a kőszegiek sérthetetlenségét. Mint erős kereskedőváros Kőszeg megtalálta a módját alapvető jogainak megvédésére. Az út Károly bécsújhelyi rezidenciáján keresztül vezetett, s azon kölcsönfelajánlásokon át, amit az ekkor német orientációjú városvezetés kínált az udvarnak. Tény azonban, hogy a 16. század végére Kőszeg nemcsak kijutott ebből a válságból, de az interregionális kereskedelemben való részvételével, majd a század végén ennek nyomán keletkező ipari tőkéjével a város alapvető feltételeit sikerült átmenteni a 17. századra. Amikor a század utolsó harmadában, majd a 17. század elején magyarországi birtokos famíliák zálogába került Kőszeg, a kamara - ez eddigi szokástól eltérően politikai természetű feltételeket is bevett a záloglevelekbe. Azokat az irányelveket ismerjük fel, amelyeket az udvar még neuhofi Nicolaus Jurisich uradalmán keresztül próbált érvényesíteni a kőszegi térségben, Széchy Tamás számára például kötelezően előírta az alsó-ausztriai kamara, hogy kizárólag német adminisztrátorokat alkalmazhat. -Ezeknek a polgári és büntető bíráskodásban - miként a városnak is - ausztriai jogszokás és jogrend szerint kell eljárniuk. A város és az uradalom egymás közti és a tartománybeli helységekkel szemben felmerült vitáiban a kiküldött kamarai bizottságok voltak illetékesek. Széchynek gondoskodnia kellett továbbá az udvar által Kőszegre küldött német helyőrség eltartásáról. Ezt az állományt Bécs által kinevezett parancsnok alá rendelték. Szükség esetén tetszőleges számú császári katonaság táborozását rendelhette el a 87
