Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

a lehetőséget, hogy nemes ember a városban házat vegyen vagy tartson. A tulajdonjogi érv helyett a területi elvet alkalmazva ragaszkodott a ház polgári szolgáltatásaihoz. Meglehetősen ritka eset volt a 16. században, hogy nemes Kőszegen házat vásárolt. A gencsi Désházy Bálint is csak 1583-ban.vette meg a Sopronba költözött gazdag Hans Krammer polgár házát.

187 Nincs nyoma azonban ekkor, hogy a magyar területekről akárcsak kisebb méretű beköltözés lett volna Kőszegre. Az ausztriai koronazálogon levő helységek a tartományi szokást követve zárják be kapuikat az otthont keresők előtt.

188 Dauchner és a város még jól emlékezett arra, amikor az uradalom azt kérte a tanácstól, hogy borait és sörét a városban és az elővárosban levő házaiban mérhesse ki.

189. Tervei közt szerepelt, hogy a bormérést a várra és a várkertre is kiterjeszti, méghozzá tetszése szerint az egész éven át. A város azonban nagyon jól tudta, hogy a várbeli borméréssel nem veheti fel a versenyt. Nyilvánvaló volt, hogy az uradalmi bormérés, tönkreteszi a kőszegi őstermelők értékesítési lehetőségeit, valamint a város belső piacát. A bormérés kérdésében egyébként neuhofi Jurisich Teufelra hivatkozott, akinek ez állítólag módjában állt. 15 50-15 54 között valóban volt egy hároméves időszak, amikor természeti katasztrófák miatt nagy kárt szenvedett a környék. Ekkor a fogyasztási igényt idegenből hozott borokkal elégítették ki, de ez nem válhatott állandó szokássá. Azt azonban világosan látta Kőszeg, hogy az uradalom előnyökhöz jutna, ha a városban levő házainak rendelkezési jogát magának biztosítja. A Felső-kapu melletti házról folyó vitának egyik alapvető kérdése volt tehát a várhoz tartozó telkek és a város telkeinek, házhelyeinek szembeállítása.

190 Benne van azonban már nyíltan is az a törekvés, hogy az uradalom a bizottság tagjaival ki igazíttassa, egyben pontosan megállapíttassa a város határait. Kőszegen ez a kérdés mindig sajátos módon vetődött fel. A város és az uradalom központja, a vár úgyszólván területi egységet képezett. A város körüli birtokok, a városiak és az uradalomhoz tartozók, egymás szomszédságában voltak. A birtokviták nemcsak az uradalommal voltak mindennaposak, hanem a szomszédos magyarországi birtokosokkal, és így a borsmonostori apátsággal is. Kőszeg és a vár helyzete tovább bonyolódott az erdők, rétek, legelők, halastavak használata körüli nézeteltérésekkel. Ezekre egyébként ki kellett terjednie a bevezetendő urbáriumnak.

191 Az urbárium előkészítésére neuhofi Jurisich rá akarta venni Kőszeget határainak rectificatiojára, és ezt a feladatot egyébként a commissio tagjai készséggel vállalták volna.

192 Szerintük ugyanis a város határlevelei nem mondják ki kizárólagosan csak a városra nézve a kőszegi Övárhoz (Alt Haus) közel eső erdők hovatartozását. Ennek alapján vetették fel a határok felülvizsgálását. Kőszeg azzal védekezett, hogy a város határain belül (In Burgfrieden) fekvő birtokokat és erdőket az oklevelek kizárólag a városnak biztosították, a „bíró, a tanács és Kőszeg városa" szerepelt mindig mint adományozott, viszont az uradalmat sohasem említik. A város és az uradalom két különböző és elkülönített testnek (zway vnderschidliche vnnd distincta Corpora) számít.

193 Mindkettő mindig külön birtokossal rendelkezett. Ennek bizonyítására a comissio elé terjesztette a városnak 1337 és 1391 között adott okleveleit, azok hiteles kivonatait a határokra vonatkozóan, az erdők és földek tulajdonának igazolására. Nyomban hozzátette azonban, hogy a vár és a város ura talán ugyanaz a személy volt (ain Aygenthumb herrn), de külön birtokkal és tartozékokkal rendelkezett ennek ellenére a vár is, a város is. Kőszeg tehát elválasztotta a város birtokainak kérdését a közös zálogbirtokos személyétől. Történeti érveivel, okleveles bizonyítékaival, Kőszegnek szóló eredeti oklevelek bemutatásával egyelőre elkerülte a határok revízióját, bár erre az elszámoltató, bizottságnak nyilvánvalóan felhatalmazása volt az udvartól. 83