Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

kifizethesse. Természetes, hogy a város nem akarta elfogadni az ajánlatot azért nem, mert félt a kezdeményező kedv visszaesésétől s a törpevállalkozók tönkremencsétől. Aggodalma jogos volt, mint azt az 1570-es és 1580-as években rendezett csődperek (Cridnhandlungen) igazolják. Ugyanakkor hátrányt jelentett a jövedclemképzésben is, a kereskedők adóztatásában, s azzal fenyegetett, hogy a város véglegesen a tőkeerős kereskedők befolyása alá kerül. S ami nem volt mindegy, elesett annak lehetőségétől, hogy a tartományi rendek által megkötött szerződés értelmében közvetlenül vegye bérbe a városra eső bormérési adó hányadát, ezt ugyanis az udvar 1574. október 24-ig neuhofi Nicolaus Jurisich, majd annak veje, Franz Schönaich kezelésében hagyta.

121 Különös az udvar eljárása azért is, mert ugyanezeket az előnyöket a magyarországi birtokosok kőszegi zálogurasága idején már nem biztosította az uradalomnak, hanem a városnak adta, amely azután az egész 16. század végéig közvetlen tárgyalásokon döntötte el a Zapfenmass fizetését, bérbevételét a tartományi rendekkel. 6. A városi törvénykezés a Forintos-Kersner-féle per tükrében A Bedőts-ügy kapcsán szó volt arról, miként engedett az udvar oly döntő befolyást az uradalomnak a lényegében kizárólagosan városi önkormányzatot illető hatósági eljárásban. Láttuk azt is, hogy az udvar és az uradalom elsősorban a tartományi szempontok érvényesítése érdekében tette kockára a város függetlenségét. Akkor történt ez, amikor már az érdekellentétek szerint, vallási és nemzetiségi szempontból tagolt s megosztott Kőszeg helyzete valóban kritikussá vált. Az uradalom beavatkozására azonban a belső pártharcok miatt valóban szükség volt. E kérdés tisztázásában igen sokat segítenek a 16. századi Kőszegen lezajló pecek. Az egyik legnagyobb port felvert per Forintos Mátyás nevéhez fűződik 1561-ben, amely a 60-as évek végére is kihatással volt. Bizonyos értelemben szabályos iurisdictiós válságot eredményezett. Forintos Mátyást boszorkányság vádjával börtönöztette be a város 1561-ben.

122 Az akkor már aggkorban levő Forintos elleni pernek önmagában nem lett volna semmi jelentősége, ha nem arról lett volna szó, hogy a belső ellenzék egyik legexponáltabb tagjának nagyszámú hívét kellett megfélemlíteni. „Ich will nicht Annders mich Vnns die Reichen Bürgern gemellter Stat Günß gezellt oder geacht möchten haben, so Auch bey Villem etwa neidt Vnnd haß erweckht" - panaszolta védekezésében Forintos.

123 Saját szavai szerint a pozícióért vívott harcnak lett az áldozata. Persze egyúttal a helvét és ágostai, a magyar és német elem közötti harcnak. Említettük, hogy Pálfa Mihály közvetítésére Hans Weispriach levélben kereste meg a császár kőszegi kapitányát, neuhofi Nicolaus Jurisichot, hogy a polgárságot a rendes törvényes eljárásra utasítsa.

124 Félig-meddig hivatalosan is tette; Weispriach ugyanis 1560 szeptemberében Christoph Teufel és Ulrich Schärfenberg társaságában mint kamarai biztos kapott megbízást a város felülvizsgálására.

125 Weispriach jól tudta, hogy a vár kapitányát bizonyos rendelkezési jogok illetik meg a város polgársága fölött. Kérdés volt azonban, hogy az elsőfolyamodású városi iurisdictió eljárásába beleszólhat-e. Weispriach egy olyan polgár védelmét kérte a várkapitánytól, akinek a városi törvényszék előtti védelmét az új hatalmi törekvések tették lehetetlenné. Jellemző erre a folyamatra, hogy nagyon fontos szerepet szánt az új városvezetés Michael Alznak, a város volt katolikus plébánosának, aki mint ágostai hitre tért pap ismét feltűnik a végrendeletek tanúnévsorában.

126 Az egyháztörténeti és helytörténeti irodalom ezt a részletet általában elhallgatta, 1A