Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

Steuer), azonban azzal a feltétellel, hogy Kőszeg a fennmaradó összeget a város védelmi erejének fejlesztésére fordítja.

71 Az intézkedés tulajdonképpen az egész 16. századra állandósult. A királyi adók, sőt a kereskedelmi mentességek ellenében az udvar védelmi kötelezettséget rótt a városra. Erről a védelmi, katonai jellegű munkálatról a kamara elszámolásokat készíttetett, s a munkák ellenőrzésére biztosokat, bizottságokat küldött Kőszegre.

72 15 511563 között annyiban módosult a helyzet, hogy a várost bizonyos hozzávetőleges költségvetés (beyleuffigs vberschlagen) készítésére kötelezték, évenként kellett kimutatást küldeni Bécsbe. Lényegében nem engedték el az úrbéri adót, hanem a felküldött számadások (Raytregister) alapján az építkezési költségeket beszámították az úrbéri adóba.

73 Az udvar I. Ferdinánd alatt nagy gondot fordított az erődítési munkálatokra. Ennek anyagi fedezetét részben úgy teremtette meg, hogy az úrbéri adót egészében ennek a célnak rendelte alá. Bár II. Miksa idejében erre a rendszeres fejlesztésre már nem került sor, még az udvar is kénytelen volt elismerni Sziget eleste után, hogy a Bécs körüli védelmi rendszerben a legkisebb bázisnak is fontossága lehet. Az 1566. október 7-én kiadott parancsban Miksa Kőszeget nyíltan azok közé a városok közé sorolja, amelyek Bécs körül mintegy kifli alakban elhelyezkedve annak védelmét szolgálják.

74 A város azonban a várral közös védelmi rendszert képezett, élén a kapitánnyal, akinek szerepéről az előbbiekben már volt szó. Az általános védelmi kötelezettséget az udvar saját tartománya szélén továbbra is érvényben tartotta, s mint Jurisich Miklós esetében történt, az uradalom zálogosát arra kötelezte, hogy magánjövedelmeinek jó részét a védelmi rendszer erősítésére fordítsa. Pénz hiányában az udvar egyszerűen hitelbe vette az általa zálogba adott uradalom, kamarai zálogbirtok jövedelmét. Rövid időn belül csaknem 1300c rajnai aranyforint adóssága volt az udvarnak Jurisich Miklóssal szemben.

75 Ennek a hatalmas adósságnak az átvállalásával szerezhette meg neuhofi Nicolaus Jurisich 1556. január 24-én örökös jogon a kőszegi uradalom zálogát. Az udvar tehát komoly összegeket fordíttatott az uradalommal és a várossal is a védelemre. Olyanokat, amelyeknek felhasználásába közvetlenül beleszólhatott. A város esetében az úrbéri adóval, esetleg a vám- és harmincadpótlék elengedésével vagy a boradó körüli pénzügyi manipulációval biztosította a fedezetet. Jurisich Miklóst viszont Mistelbach és Dürnkrut birtokok, valamint a popicsi vám jövedelmével próbálta kárpótolni.

70 A hadügyigazgatás terén Kőszeg teljes egészében alá volt vetve a bécsi hatóságoknak. A magyar rendek többek közt azért tiltakoztak az országrész ausztriai birtoklása miatt, mert a török elleni hadviselés terheire szánt összegekből kiestek a nyugat-magyarországi kamarai jövedelmek és a zálogjogon levő helységek is. Bécs már az 1550-es évek végén arra kötelezte Kőszeget, hogy teljesítse a Bécs város megerősítésére kijelölt robotkötelezettséget, váltsa meg a Zuzuggeld összegét, s vegye ki a részét az ausztriai városokra is kivetett hadiadó megfizetéséből.

77 A század második feléből fennmaradt sorozólajstromok (Musterregister)

78 igazolják azonban, hogy szükség esetén, 11,35 illetve 60 fegyveres kiállítását vagy megváltását követelte az udvar a várostól. Az osztrák zálogban levő Kőszeg városától nemcsak a török elleni védelemben vártak sokat az udvarban, hanem a magyar országgyűlés megkerülésével arra kényszerítették, hogy háború terheinek viselésében közvetlenül az udvarba befizetett megváltási összegekkel vegyen részt, vagy felszereléssel, élelemmel ellátott katonákat állítson ki az uralkodó rendelkezésére bocsátott csapatokba.

79 A város katonai, védelmi teljesítőképességét a 16. században az udvar teljesen lekötötte. Rendelkezett a város hadba sorolható fegyvereseivel és hadiszolgáltatásaival, a hadiadóval (Kriegscontribution), amely a 16. század végén a Hausgulden és az Auffpottgeld együttes összegeként házanként 9 forint 35 krajcárra rúgott. Ekkora 68