Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

1862-ben Kopsz János kanonok folytatta a jegyzőkönyvet, 1872-től pedig Nagy János kanonok a jegyző. Adataink nem teljesek. A felsorolt jegyzők tevékenységével így is aránytalanul részletezően foglalkoztunk, ezzel is szemléltetve, hogy szerepük a hiteleshelyi munká­ban kiemelten jelentős volt. Ezek után még néhány írnok (scriba) működését ismertetjük. Ilyen írnokok tevé­kenységéről a káptalani hiteles helyeken már Zsigmond korából vannak adatok, sőt státusukat törvény szabályozta. Amikor Zsigmond a hiteleshelyi munka taxáját limitálta az 1435. évi VI. Decr. 10. cikkelyében, megemlíti, hogy a káptalan vagy konvent „az ő jegyzőjével és írnokával" együtt részesül a meghatározott díjazásban. Az itt közölt pár adattal csupán szemléltetni akarjuk, hogy a vasvári káptalanban is dolgozott a jegyző melle,, egy-egy rátermett diák. 1612-1613-ban Dombay, másként Wincze János „natione olahus" az írnok. 1645-ben János a káptalan jegyzőjének deákja. Enyedy jegyző mellett dolgozott 1657-1662-ig Buday György deák, az 1658. és a következő évben pedig Balogh István. Enyedy tehát ugyanazon időben több írnokot is foglalkoztatott. 56 A hiteleshelyi személyek hivataluk átvétele előtt esküt tettek. A kanonokok eskü­tételére beiktatásuk alkalmával a prépost jelenlétében került sor. Egyes esküformákat régebbi jegyzőkönyvek is megőriztek, legutóbb az 1815. évi káptalani vizitáció XIII. statútuma jegyezte fel a káptalani tagok, a hiteleshelyi személyek és a karkápJán esküformáit. 57 A hiteleshelyi tevékenység Említettük, hogy ez tulajdonképpen a káptalan testületi feladata volt. Nagyobb káp­talanoknál feladataik jobban megoszlottak. A hiteleshelyi tevékenység gondja a lek­torra és beosztottjára, a szublektorra, a jegyzőre és az ő írnokaira hárult. A kiszállá­sokba a legkülönbözőbb ügyek helyszínen történő intézésébe a testület valamennyi tagját bevonták. Zsigmond király 1435-ben (Decr. VI. Art. 8.) úgy intézkedett, hogy a káptalanoktól kanonok járjon el az ügyben a királyi emberrel karöltve. Ha ez még­sem volna lehetséges, legalább valamely benefíciummal rendelkező, és így a káptalan­hoz tartozó személy vagy a káptalannak megbízott hivatalnoka szálljon ki a helyszínre. Ezért találunk olyan adatokat is, hogy klerikusok, oltárigazgatók, esetleg világi rend­ben levő jegyzők szálltak ki a káptalan megbízása alapján. 58 A hiteleshelyi ügyeket is testületileg beszélte meg a káptalan. Az 1781. évi Statútum XXXI. §-a szerint általában a káptalan sekrestyéjében gyülekeztek össze (consistorium), itt egy fekete terítővel letakart asztal volt, körülötte foglaltak helyet a káptalani tagok. Rendkívüli esetnek számított, ha másutt, pl. prépost vagy valamelyik oszlopos (colum­naris) kanonok házában találkoztak. A hiteleshelyi munka végzéséhez szükséges döntést csak kellő számú kanonok jelen­létében hozhattak. Ilyen vonatkozásban a vasvári káptalannál is az általánosan kiala­kult szokás volt érvényben. A hiteleshelyi munka gyakorlati végzésénél - bevallások, tanúkihallgatás, oklevél­szerkesztés, hitelesítés, expediálás - legalább két kanonok és a jegyzőnek a jelenléte volt szükséges. A hiteleshelyi munka hivatalos órái - a kiszállásokra ez természetesen nem vonat­kozott - délelőtt a konventmise után, délután pedig három óra után kezdődtek. 59 Az oklevelek megfogalmazásához Formuláskönyveket használtak. Ez magyarázza meg az Oklevelek meglehetősen sablonos, századokon keresztül alig változó szövegezését 55

Next

/
Thumbnails
Contents