Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

A közjegyzői intézmény elsősorban a püspöki hivatalok mellett, a pápai legátusok magyarországi működése nyomán fejlődött ki. Ezek a közjegyzők felhatalmazásukat vagy egyházi, vagy császári hatóságoktól kapták. Volt közöttük olyan is, aki mindkét felhatalmazással rendelkezett: „Auctoritate Apostolica et Imperiali nótárius publicus." E közjegyzők csak jogügyleteket (szerződés, végrendelet, osztály stb.) foglaltak írásba, a hiteles hely jegyzője viszont számos hatósági funkcióban (idézés, tanúkihallgatás, határszemle, ítéletvégrehajtás) végezte munkáját a káptalani kancellárián. A hiteleshelyi ügyeket intéző kanonok és a kiküldött királyi ember mellett tevékenykedett. Mindez világosan mutatja, hogy valójában ő végezte a mai értelemben vett közjegyzői munkát. /AW Az 1588. évi 46. te. utasítására készült pecsét (Magyar Tört. Tár 1855. II. 60. lapon közölt rajz) Magyarországon a mohácsi csata utáni időben az „apostoli és császári" közjegyzők tevékenysége fokozatosan megszűnt. Amikor ezzel az intézménnyel újra találkozunk, egészen más jellegű: a polgári társadalom állami adminisztrációjának szerve. Ezt az intézményt országunkban az osztrák önkényuralom alkotta meg, amikor „császári és királyi közjegyzőket" nevezett ki. Mivel e közjegyzői intézményt önkényuralmi intézkedés hozta létre, a magyar „Országbírói Értekezlet" 1861-ben meg is szüntette, és inkább a nagymúltú hiteleshelyi szervezetbe akart új életet pezsdíteni. Ez a törekvés sem gátolhatta a fejlődés irányát, nem is volt tartós. Az 1874. évi 35. te. véglegesen megalapozta a ma is meglevő közjegyzői intézményt, amely nem a középkori közjegyzők irodáinak, hanem valójában a káptalani és konventi hiteles helyek jogutódjának tekintendő. Ezt a hivatalt tehát Vas megye területén, később Zala, Veszprém és Somogy egyes vidékein is a vasvári káptalan, ennek megbízásából a káptalan jegyzője töltötte be.

24 A káptalan jegyzőinek fontos szerepük volt a hiteleshelyi tevékenységben. Attól kezdve, hogy II. Endre király 1231. évi Aranybullájának 21. pontja alapján a káptalanokra és konventekre hárult a hiteles bizonyítás, és a káptalanok legnagyobb része hiteles hely lett, gondoskodnia kellett az írásbeli munkát végző személyzetről. Kezdetben ezek a káptalan vagy a konvent tagjai közül kerültek ki, de ha nem akadt a 29