Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége

Elvileg ugyan lehetőség volt arra, hogy a török térhódítása vagy csatározásai következtében a székhelyükről elmenekült hiteles helyek tovább folytassák tevékenységüket, ez tartós gyakorlattá mégsem válhatott. Vannak adataink ilyen próbálkozásról, pl. a zalavári konvent 1598-1603 között még saját konventje nevében állított ki okleveleket. Ezek közül 24 számszerint ismert.

14 Hivatalosan mégis már ebben az időben és az egész 17. század folyamán a vasvári káptalan szállt ki Zala megye területeire, beleértve még a nehezen megközelíthető Muraköz vidékét is. A régi hiteles helyek évszázados jogaikhoz akadályozottság ellenére is ragaszkodtak. A török hódoltság megszűnése után ezért igyekeztek működésük feltételeit megteremteni és hatáskörüket visszaszerezni. E törekvések ellenére a vasvári káptalan szomszédságában működő kapornaki konvent önállósága megszűnt. Jövedelmeit katonai célokra foglalta le Rudolf király, a konventet pedig egyesítette a zalavári apátsággal.

15 A zalavári konvent sem a régi helyén, hanem Zalaapátiban épült fel 1752 és 1764 között. Nagymúltú levéltára számára az új

r épület emeleti részén alakítottak ki egy tágas termet, még mielőtt Szombathelyről visszaszállították volna levéltáruk anyagát. A zalavári hiteles hely 1757. szeptember 18-án nyílt meg újra. A királyi rendelet értelmében mind a zalavári, mind a kapornaki levéltár anyagát ide kellett visszaszállítani. A vasvári káptalan 1757. november 23-án a zalavári konventhez küldött levelében hivatkozik erre a királyi rendelkezésre, és készséget is mutat, hogy a levéltár anyagát visszaadja akár eredetiben, akár másolatban. A zalavári apátság az eredeti anyaghoz ragaszkodott. Sőt olyan jegyzőkönyveket, amelyekben a zalavári konvent aktái más hiteleshelyi aktákkal egy kötetbe kerültek, felbontatta, és az anyagot különválasztva követelte vissza. Talán ilyen követelések miatt íródott az 1757. december 17-i jelentés, amely „legyőzhetetlen akadályokat" említ a zalavári anyag átadásával kapcsolatban. A huzavonát újabb királyi parancs követte, amely után a vasvári káptalan hozzájárult az anyag szétválasztásához, sőt attól sem zárkózott el, hogy a zalavári konvent valakit küldjön a munka elvégzésére. Az 1751. évi 8. te. alapján a kapornaki levéltár anyaga is a zalavári apátság tulajdonába került. A vasvári káptalan 1757. december 17-Í levelében megpróbálta még legalább ezt az anyagot visszatartani, de a-zalaváriak ragaszkodtak törvényben biztosított jogaikhoz. Ezek után Horváth István vasvári őrkanonok 1758. július 19-én értesítette a Zalaapátiban székelő konventet, hogy a szétválasztás munkája befejeződött, mindkét levéltári anyag átvehető és elszállítható. Még ebben az évben augusztus i-én a levéltári anyagot át is vette a zalavári konvent kiküldöttje.

16 A felszabadító háborúkat és Rákóczi szabadságharcát követő időszakban az 1723. évi országgyűlés (39-43. art.) intézkedett a hiteles helyek további működéséről. Megismételte az 1552. évi 41. art. előírását, hogy csak olyan káptalanok és konventek végezhetnek hiteleshelyi tevékenységet, amelyekben legalább öt egyházi személy van. Ezt ugyan nem értelmezték szorosan, az egyházi személyt hozzáértő világiak is pótolhatták, de öt személy jelenlétét fontosnak tartották. Pl. a leleszi konventnél az 1559. évi 49. art. Az 1723. évi törvény kötelezte a hiteleshelyi személyeket az eskü letételére, és megfelelő esküformát írt elő (1723. évi 39. art). Megkívánta, hogy a kiadványokat az olvasókanonok vagy más hiteleshelyi személy írja alá. A középkor századaiban kialakult az a gyakorlat, hogy „praesentes" megjelöléssel névszerint felsorolták a kanonokokat. Ez a gyakorlat közben elhanyagolódott, de az 1723. évi 39. art. 10. §-a újból előírta. Azt is szabályozták - ami jogszokásainkban már előbb gyakorlattá vált -, hogy a hiteles helyek saját ügyükben önmaguk előtt nem tehettek vallomást (1723. évi 41. art), de saját káptalani tagjaik mint magánszemélyek eljárhattak kaptalanuk hiteles helye előtt. *1