Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

C. Harrach Erzsébet: Vas megye Árpád-kori építészeti emlékei nyomában

Az 1975-ös év kutatásai is gazdag részletekkel gyarapították a megye múltjának történetét. A leglényegesebb töredékek Kőszegdoroszlón, a kicsi katolikus templom külső tatarozását megelőző feltáráskor kerültek elő. A település első okleveles említése 1279-ből való,

32 ezért a templom tatarozását csak megfelelő előkészítés után engedélyezte hivatalunk. A keletéit, egyhajós félkörzáródású szentélyű, nyugati oldalán a belső karzattal összefüggő tornyú épület a román templomok jellemzőit viseli. Jellegtelennek tűnő homlozatainak aránya viszont nem utalt középkori eredetre. Védőszentje a toursi Szt. Márton püspök.

:!;! A reformáció idején a pösei ev. egyházhoz tartozik, majd 1633-ban önálló evangélikus egyház lesz. 1698-ban a hajómennyezet fa, a szentélyé boltíves.

:í:i Kórusa fából színezve, szószéke kőből faragva. A rekatolizáció után a kőszegszerdahelyi plébániához tartozik és 1769-ben renoválják. A XIX. század közepén elhanyagolt állapotú.

34 1892-ben, Hidasi Kornél püspöksége idején újabb tatarozásra került sor, amikor a templom mai padozatát kapta. A tervezett homlokzati átalakítás (10., n. kép) ismeretlen ok miatt elmaradt. A patak partján álló templom azonban repedezni kezdett, így a nyugati oldalon a XX. század cicién vaskos támpillérekkel támasztották meg (12. kép). A külső homlokzati vakolat rétegenkénti lefejtése után egyértelművé vált, hogy a hajó és a szentély egy építési periódusban, a középkorban épült. A templomnak déli bejárata is volt, amelynek befalazott helyét a kutatás megállapította, de nem bontotta ki (12. kép). Ennek okai: az átbontás most lehetetlen lett volna, a falszövet bolygatása a rendelkezésre álló kivitelező miatt nem volt kívánatos, a kibontás esetleges anyagi következményeit sem a tulajdonos, sem a hatóság nem tudta volna vállalni. Rombolás nem történt, a gazdagabb utókorra vár a részletes feltárás. A vakolatlefejtés során felszínre került színes külső falfestés feltárását el kellett végezni. E réteg elpusztulását eredményezte volna egy kutatás nélküli homlokzattatarozás. A déli homlokzaton a kapun kívül két befalazott román ablakkönyöklő is feltárásra került. Mivel az ablakok a barokk ablakok kialakításakor elpusztultak, értelmetlen lett volna a részletképzés nélküli könyöklők jelölése a helyreállítás után. Feltárásra és bemutatásra került egy festett fríz több töredéke. A déli oldalon a jelenlegi párkányvonaltól 2,30 méterre ^8—39 cm szélességben (13. kép). A terepszint változó, így a jelenlegi főpárkányhoz - amely vízszintes - lehet a töredékeket meghatározni. Nagyobb összefüggő sáv került elő a déli oldalon a nyugati homlokzat előtti támpillértől a 80x65 cm méretű ablakig, és ez után mintegy 33 cm hosszon. A hajó első ablaka előtt egy 50 cm hosszúságú folt (13. kép), míg a két ablak között kisebb morzsák, nagyobb folt a második ablak után a szentély felé. Ez utóbbi sávban egy függőleges fríz becsatlakozást lehet felismerni, tulipán díszítéssel a sarokcsomópontban (12. kép). A déli oldallal megegyező magasságban vannak, de más mintájúak, mint a szentélyen talált töredék. Az északi oldalon talált foltok egy geometriai díszítést mutatnak, magasságuk és szélességük megegyezik a többi oldallal (13., 14. kép). Az összes fríz 1,52 m sötétszürke kontúrvonallal megrajzolt, a felső és alsó dupla vonal között ferdén csíkosán díszített, a közepén leveles, tulipános indadísz rajzolódik ki, amely pírossal, sárgával, narancssárgával élénken színezett. A fríz felső éle mindenütt rongált, és felette változik a falszövet. Ezt a felfalazást a hajó beboltozásakor készíthették az 1769. évi rerováláskor. A festett nyomoknak tehát a XVI. századból kell származniuk. A tornyon és az összes sarkokon egy későbbi, egyszerűbb piros kontúros quáderfestés került elő több rétegben. Ugyanígy kontúrosan keretezettek a torony ikerablakai is. Az ikerablakok téglából falazott középpillérrel, és mind a négy oldalon kialakított vállal készültek. A déli oldalon a keret a két ablakoc összefogó szegmentzáródású volt, a jeözépső pillér felett három levélből álló kis díszítéssel. Az északi és keleti szegmentív246