Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

körüliek megszüntetéséről korábban nem találunk semmilyen iratot. Későbbi sorsuk is ismeretlen, csupán annyit tudunk, hogy utoljára az egyházközség tataroztatta őket r966-ban.

246 A mai stációk is falazott, nyeregtetős építmények, zárt képfülkéikben fémlemezre festett ismeretlen eredetű ábrázolásokkal. A kápolnához felvezető lépcsőtől délre, az egykori rendházhoz felvezető keskeny út déli oldalán állnak, közel azonos vonalban. A stációk közel 250 éves hányatott sorsa hű tükre a hely mozgalmas történetének. Az első (?) állapot keletkezése, megjelenése még ismeretlen. A másodikról már minden szempontból pontos képet alkothatunk magunknak. Kétségtelenül ez és a korábbi elrendezés volt a legesztétikusabb, s a várossal való összeköttetést ezek tették szervessé. Csupán a nagyobb növényzet, fasor kísérővonalát hiányoljuk. A kápolna kb. 1 kilométeres megközelítő útja és a „hegy" kis magassága miatt az egész a síkvidéki együttesek jellegét mutatja. A harmadik állapot, a stációk dombra való helyezése, valószínű, kényszermegoldás volt. Összevisszaságuk, a sorukat megszakító lépcső és kereszt az ájtatosság logikáját is megtörte. A megoldást csak rontotta a többféle kiegészítés, illetve módosítás. Mai állapotukban a stációk elrendezése szerencsésebbnek mondható, de félreeső helyzetükben elvesztették városképi jelentőségüket, és értelmetlen helyre vezetnek. A sűrű ritmusban álló építmények a gazdag növényzettel kellemes összhangot képeznek. Csupán az út járműforgalma volt zavaró, de azt a Középhegyi út elfogadható kiépítésével az elmúlt években megszüntették. A közvetlen környék a nyugdíjasok házának az egykori szabadtéri színpad helyére 2A1 történt beépítésével változott meg, de ez csak az előteret érintette, a stációk változatlanok maradtak. A FELVEZETŐ LÉPCSŐ A domb lábától a kápolnáig viszonylag rövid és meredek emelkedő vezet. Ezen találjuk az egy pihenővel megszakított 54 fokos lépcsőt, amelyen a látogató útvonalának megtörése nélkül juthat fel a kápolna előtti kis teresedésre. Nem tudjuk, eredetileg hogyan közlekedtek itt. Valószínűleg fával erősített szokásos földlépcső lehetett a mostani elődje,

248 a köznapi forgalmat viszont - elsősorban a remeteház felé - a mai stációutat lényegében követő oldalsó kocsiút szolgálhatta. A lépcső építési idejét nem ismerjük. A Tischler-féle látképen a kápolna előtere még üres, az 1822-ből való metszeten viszont már lényegében mai formájában látjuk, így valószínű, hogy a 19. század első évtizedeiben építhették ki. A stációkhoz vezető út, az új stációk felépítése, a kápolna körüli terep rendezése stb. alkalmából 1828-29ben több tétel beszél a „Kálvária grádicsokhoz vásárlót kövekéről.

349 Egy évvel később „Kőfer János Hadászi lakosnak" fizettek „gradits kövekért" és fuvarért 72,54 forintot.

250 Az építőmester neve nem maradt fenn, de valószínű, Geisznek Mihály végezte ezt a munkát is. 1837-ben a lépcsőt kísérő fal teteje elkészítéséért a kőműveseknek és segítőknek fizettek, egy lépcső (-fok?)-ért pedig Pártli ácspallérnak, összesen 27,15 forintot. Külön tételben fizették ki a fal tetejének elkészítését, valószínű akkor, amikor a záró sort falazták rá. Ekkor fizettek ugyanis Hutter Boldizsár tégla inspektornak is a kőfal tetejére vett ezer gömbölyű vastag tágiáért 28 forintot.

251 Az elkészült lépcső lényegében azonos a maival, amely azóta is szerepel a kápolna ábrázolásain. Kísérő mellvédfala korábban az első stációk felé folytatódott a domb tetején. Ma csak az alsó részen van meg, egy, a lépcsőt elhagyó ferde bevezető szakasz. Környezetét különben sűrű növényzet borítja, amely a kápolnát is erősen takarja és nem teszi érzékelhetővé a domb keleti irányú kiugrását.

252 A lépcső tatarozását 1925-ben szavazta meg a képviselő-testület.

253 Más, vele kap186