Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

van. Két Mária-kép került ide a piaci kápolnából is, de ezek később sehol nincsenek feltüntetve. 1902-ben, a kápolna nagy átalakítása idején Lewisch Róbert költség-előirányzatában szerepel egy közelebbről meg nem nevezett kép, amelyhez új keretet akartak csináltatni. Pósa Kálmán másodmérnök tudomása szerint a kép jókarban tartására a plébánián 100 koronás alapítvány volt.

202 Ma a lelkészség tulajdonában semmilyen régi kép nincs, amely ezzel azonosítható volna. Szobrok A berendezésnél említett önálló szobrokon kívül a Bőle-féle kéziratból a feltámadt Krisztus szobráról értesülünk. Egész biztosan még a 18. századból való, a magyar szertartási sajátosságok jellegzetes tartozéka. A szombathelyi ferenceseknek már 1756ban volt ilyen szobruk,

203 de az országban számos található korábbi időkből is. Könyvek Szily János vizitációja két misekönyvről ír, Bőle kézirata háromról. A ,.fekete könyvet" az 1828-as leltár említi. Ezt gyászmisénél használták. 1841-ben már „ . . . misemondó minden rendbéli könyvek, evangeliumos és szertartásos" voltak a Kálvárián. A piaci kápolnából 13 került át ide, de forrásaink nem részletezik őket. 1857-ben három régit, három jót és két „misemondó fekete könyvet" sorolnak fel. Ezeken kívül értendők valószínű a remeteség könyvei, amelyeket Akari József említ. A könyvek alá vánkosokat használtak. A STÁCIÓK A stációk a kálváriák szerves részei, szinte legfőbb elemei. Építészeti kérdéseiket hivatkozott tanulmányunkban, ikonográfiái vonatkozásaikat egy másikban vizsgáltuk,

204 így ezekre külön nem térünk ki, csupán a szombathelyi stációkat, azok történetét isr mertetjük. A legkorábbi híradással Dóczy József szolgál: „Kör vidékeit Szombathelynek sik mezőségek diszesitik jó termő földekkel, a nyugati részen emelkedik valamennyi messzeségre a szőllő hegy egy szép kálvária szentegyházzal, mellyhez a város végén, kezdődő állások (statziók) vezetnek."

205 Bár könyvét 1830-ban adták ki, utalásából

200 világos, hogy a Szombathellyel foglalkozó részt 1822-ben írta. Az említett stációkat tüntetheti fel a város II. József kori katonai felvétele is 1784-ből. A levéltárban ez gyenge fényképmásolatban van meg,

207 így a jelek bizonytalanul olvashatók csak ki. A számadásokban stációkról 1826-ban hallunk először, amikor a Kálvária gondviselője „ . . . a Kálváriára vezető Gyalog ut mellett volt 2 statiokk el bontásáért" két forintot fizetett Markus György és Horváth János napszámosoknak, majd egy stáció elbontásáért és meszesgödör ásásért Zsolnai Jánosnak és Horváth Pálnak. Az „ . . . eldöntetett Statiobul kijöt téglákat az Kálvária Templomhoz hordták. . ." 46 fordulóval (!), amiért a fuvarköltséget szeptember 11-én fizették ki.

208 Feltűnő, hogy az akkor már majdnem száz éve meglevő számadásokban korábbi utalás nincs a stációkra. Valószínű, külön alapítványból készültek és fenntartásukról is külön gondoskodtak. Nem lehettek ideiglenes, kisszerű építmények, hiszen falazottak voltak és meglehetősen sok anyag került ki belőlük. Számuk nem állapítható meg a forrásokból, de valószínű, hogy 14-nél kevesebb volt. 179