Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

stb. is. Ezek tisztántartásáról állandóan gondoskodni kellett. Első adatunk 1818-ból való, amikor Krikker Lőrincné kapott 16,28 1/2 forintot. Szintén neki fizettek 182425-ben és 1828-29-ben is.'

a A következő évben már Pletnits Teréz kapott pénzt mosásért, 1837-ben hasonlóan ő.

J72 1852-5 3-ban Pletnits Borbálának adtak 6,34 forintot ugyanezért. 1900-ban 24 koronát költöttek mosásra.

173 Az első minisztráns-ruhák a piaci kápolnából kerültek ide még i8T8-ban. Ujakról 1827-28-ban hallunk, amikor anyagot vettek hozzájuk.

174 Ezért is volt az 1828-as leltár szerint két új és két „ovitt". 1852-ben ismét két „miniszterruhát" csináltattak. Monstranciák Szily vizitációjából tudunk egy részben ezüstből, részben rézből készült monstranciáról. Később nem hallunk róla. 1795-ben új monstranciát csináltattak Szaniszló Márton szombathelyi ötvössel,

1

''' aki munkájáért 35 forintot vett fel. Kaufmann Jakab is adott hozzá állítólag 60 forintot.

1

'

6 Ekkor fizettek Candidonak is aranyért és olajért 6 forintot. Az új monstranciát az 1797. évi leltár már feltünteti. A Bőle-féle kézirat szintén csak egyről beszél. Ezt pl. 1815-ben a kápolna rossz állapota miatt a szünetelő istentiszteletek idején a székesegyházban is használták.

177 Nem tudjuk, meddig maradt ott, de a tűzvész után a piaci kápolnáéval együtt kettő tartozott a Kálváriához. 1828-29ben Grosz Ferdinánd (Bernád) tisztította és igazította valamelyiket.

178 Az 18 34-36-os számadásokban azt olvashatjuk, hogy „Nagyon Tisztelendő Bálind Joseff Rádotzi Plébános Ur által a Váróstul meg vett Monstrantiáért fizettetett. . . 60,-".

179 Ennek megfelelően Bőle vizitációjában és az 1857. évi leltárban ismét csak egy szerepel. Az eladott monstranciát Bálint János plébános vette meg. aki 1814 és 1847 között működött Egy házas rád óccn.

18ü Az adat nyomán azt reméltük, hogy a kálvária egy régi felszerelési tárgyát és egyben a szombathelyi ötvösség egy eddig ismeretlen alkotását találhatjuk meg. 1972 májusában megvizsgáltuk hát a rádóci plébánia egyetlen monstranciáját,

181 de beazonosítanunk nem sikerült. A helyenként tűzaranyozott réz tárgyon semmilyen mester- vagy városjelet nem találtunk. Kelyhek Szily vizitációja két réz- és egy ezüstkelyhet említ három patenával. Az 1797-es leltár három rézkehelyről ír. Ugyanezeket tünteti fel Bőle kézirata is azonos anyagból készült patenáikkal. A piaci kápolnából két ezüst- és két rézkehely került a Kálváriára. Az egyiken kis igazítást végzett Grosz Ferdinánd 1824-2 5-ben,

182 de másról a számadásokból nem értesülünk. Csak jóval később, 1837-ben javított egy kelyhet Dulft László „gétler", majd ugyanebben az évben megaranyozott egy ezüstpaténát, s 1843-ban szintén egyet.

183 A Bőle-féle vizitáció két ezüst és egy réz miséző kelyhet sorol fel a hozzá tartozó tányérakkal, az 1857-es leltár pedig egyet ezüstből és kettőt rézből. Láthatjuk, hogy a három kehely az évek folyamán állandóan megvan, s az a valószínű, hogy ezek nem cserélődtek, hanem anyagukat a mindenkor látható állapotnak megfelelően nevezték meg. Kaufmann Jakab említette ugyan, hogy egy ezüstkehely készítéséhez sajátjából 30 forintot adott, ez azonban inkább javítás lehet. A mai kelyhek egyike tűzaranyozott réz, 1867 utáni fémjelű patenával, a másik a 20. század első feléből való. 1854. február 19-én hallunk csak ciboriumról, amelyre Beck Vince egy ezüstmedailont 172