Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

járású új zárt, hozzája kulcsot..." készített rá.

133 1846-47-ben Markovits József szíjjártó csinált két szíjat hozzá, 1851-52-ben pedig Szabó Ferenc lakatos javította a fedelét.

134 Az 1856-57. évi leltár említi utoljára. Érdekes, hogy később az orgonáról semmit sem hallunk, de a 19. század végéig folyamatosan fizettek orgonálásért a tanítóknak, majd a kántoroknak, tehát orgonának is lenni kellett. így kapott először 1817-18-ban Irlinger Károly tanító „énekes misékért",

135 a következő évben pedig „az orgonálásért" fizetést. 1822-23-ban Sipőcz János kapott hét böjti énekes misére 3,30-at,

136 aztán Klepatz Ferdinánd,

137 1836-ban Czutor Ignátz, 1862-ben Lábos Imre,

138 s később is a meg nem nevezett „mester". 1883-ban Schedl Pál kántornak, 1897-ben Mann Józsefnek fizettek. A hivatásos orgonistáknak volt azonban elődjük is Akari József remete személyében. Azt írta 1816-ban korábbi működéséről: „... hiven szolgáltam, az orgonálással is, hogy az buzgoságott nevelhessem".

139 A századfordulón kezdődött nagy építkezések során az orgonáról semmilyen adatunk nincs. Lehet ugyanis, hogy valami más okból korábban szűnt meg a régi orgona használata, s ezért vettek 1897-ben 250 forintért harmóniumot a Peppert cégtől.

1/l0 Harangok Tulajdonképpen nem berendezési tárgyak, mégis itt emlékezünk meg róluk viszonylagos állandóságuk és az épülethez közvetlenebbül kötődő jellegük miatt. A Kálvárián az elszámolásokból következtetve már a Sturm-féle kápolnát megelőzően is volt harang. Az 1747-51. évi számadásban ugyanis ezt olvassuk: „Harang Láb kifaragásáért 1,35 .... Midőn föl vonyatott és helre igazitatott 2,40".

141 Mivel az új kápolna építése csak 1752-ben kezdődött, a harangnak a 18. század első feléből valónak kellett lennie. Magát a harangot nem ismerjük. A Szüy-féle vizitáció és Bőle kézirata egy harangról tesz említést, amelynek súlya 250 font, Grazban öntötték és a Szent Kereszt tiszteletére készült. Ez az egy harang volt meg 1841-ben is. Zámber Ferenc kötélgyártónak 1834-38 között többször is fizettek, köztük harangkötélért is,

142 de egyébre a harang kapcsán nem volt szükség. 1846. január 17-én új harang készüléséről értesülünk: „Heller Joseff harang öntő Mester Kálvária templomba vett 153 funt harang ára kétt váltó forintjával véve funtját öszvessen fizettetett 306 ft". 143 Az új harangot Farkas Antal kovács vasalta fel 10 forint 30 kr-ért. A következő évben ismét Heller Józsefnek fizettek „az újra öntetett harang újra öntéséért", aminek a súlyát a számadás 83 fontban adja. Fontonként 30 krajcárt számolva az összeg 44,30, amiből arra következtethetünk, hogy ez az előző évi harang maradék nélküli újraöntése, s a számadó tévedett csupán a súly megadásánál. A harangfejet megint Farkas Antal készítette, az új harangkötelet Székely József, a szíjat Markovits József.

144 Az öntő, Heller (Haller) József 1817. november i8-án született,

1

'

15 apja, az Ausztriából Kőszegen át Szombathelyre települt Haller András mesterségét folytatta. Harangja valószínű rövid használat után megrepedt, s ezért kellett újrakészítenie. A grazi mellé így új harang került. Az 1856-57. évi leltárban már mindkettő szerepel. A továbbiakban csak két apróbb kiadás kapcsolatos a harangokkal: Farkas Antal harangkengyelt, Székely József kötelet készített hozzájuk. 146 Amikor a karmeliták a kápolnát átvették, a két harang megvolt.

147 Nem tudjuk, vettek vagy készítettek-e időközben újabbat, de amikor a hadsereg számára az első világháborúban a harangokat számba vették, már hármat írtak össze.

148 Az újsághírrel megegyezik az 1916-os kimutatás, amely a feliratokról és így az öntési helyekről sem emlékezik meg, de évszámokat jelöl:

149 166