Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Csepeli György: A bűnbakképzés szociálpszichológiai gyökerei és működési mechanizmusa
re való képtelenséget, a Bibó István (1911—1979) által oly érzékletesen leírt „közösségi hisztéria”2 megnyilvánulását látja. A bűnbakképzés e megközelítések szerint abnormális, kóros jelenség, amely az egyént és a csoportot egyaránt elzárja a jövő elöl. E kritikák fényében a feladat mintha csak a korrekció lenne, ami a bűnbakállítás által eltorzított igazság helyreállítását, az önismeret zavarainak kiküszöbölését és a katarzis lehetőségének biztosítását jelenti. Most azonban amellett érvelnék, hogy a bűnbakok az ember által lakott világ ugyanolyan jogú lakói, mint a hősök, a szentek és a jótevők, akiktől senki sem akar megszabadulni, és akik jelenlétében és működésében senki sem lát ártó társadalomlélektani hatásokat. Kiindulásként a VUCA betűszót érdemes megvizsgálni, amely négy angol szó kezdőbetűjéből áll össze: Volatility - Uncertainty - Complexity - Ambiguity. Magyarra lefordítva a szavak jelentése: Változékonyság — Bizonytalanság — Bonyolultság — Kétértelműség (VBBK). E négy szóval jellemezhető a világ, amelyben az ember, és amely az emberben van. A VBBK a mai menedzserképzésben a legdivatosabb elmélet, amely a kreatív vezetők kinevelésében kulcsszerepet tölt be, képessé téve őket arra, hogy a mindig változó környezetben szervezetüket sikerre vigyék. Már az i. e. 6. században Anaximandrosz (i. e. 610-546?) feüsmerte, hogy a világ, úgy ahogyan van, időben, térben határtalan, és egyedül az ember az, aki az idő rendje szerint élve, azaz halála tudatában nem képes sohasem végleges rendet teremteni benne. A káosz és a rend „kaordikus” egységének neve Anaximandrosz szóhasználatában az ocTteigov (apeiron) volt. Az ember számára a világ talány, amellyel nehezen tud együtt élni. Az igazság a tényekben van, amelyek megismerése a dolgokkal való zökkenőmentes együttéléshez nélkülözhetetlen. A dolgok problémái a létezők világában megoldhatók, ha működésüket megértve, megtaláljuk a működést megszakító okot. A létben azonban nincs okság. David Hume (1711—1776) radikálisan kimondta, hogy bár az egyes események egymás után következnek, az egymásrakövetkezés alapján nem mondhatjuk, hogy kapcsolat lenne közöttük. A kapcsolódás csak látszat.3 A ma legkorszerűbbnek számító, hatalmas adattömegen alapuló elemzések sem tudnak többet, mint a különböző változók közötti együttjárások bemutatása. Oksági kapcsolatokat a Big Data algoritmusai sem képesek feltárni. A természetben és a társadalomban mozgások, állapotok és folyamatok vannak, amelyek hol a rend, hol a káosz képét mutatják. Az ember rendre vágyik, mert nem tud együtt élni a káosszal. Nincsenek genetikai programjai, amelyek bezárnák a maga külön környezetébe, mint ahogy az egyes állatfajok egyedeivel történik, amelyek azt teszik, azt érzik, amire génjeik képesítik. Friedrich Nietzsche (1844—1900) találó mondása szerint az ember „őrült állat”, akinek genetikai programja csak az önmeghatározást írja elő, amely annyiféle, ahány féle nyelv, kultúra, csoport bontja szét az emberi nemet különféle változatokra. 2 Bibó István: Az európai egyensúlyról és békéről. In: Uő: Válogatott tanulmányok. 1. köt., 1935—1944. Vál., utószót írta HuszárTibor; szerk., jegyz. kész. Vida István, Nagy Endre. Bp., 1986. 375-377. p. 3 Hume, David: Tanulmány az emberi értelemről. Ford. Vámosi Pál. Bp., 1973. 302. p. 80
