Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Nyomdák és kiadványok, könyvtárak és olvasók Vas vármegyében a 16 - 20. században - Király Levente Zoltán - Tokai Gábor: Feltárul a Rohonci kódex titka: egy 400 éves kód feltörése

2. KÓDFEJTÉSI PÉLDA

A következő példához kiindulópontul ismerjünk meg néhány kódot. Először ismételjük át azt a néhányat, amit már láttunk korábban.

1. A „szent” szó kódját az evangélisták megnevezéséből ismerhetjük.

2. A „név” szó kódját a „három parancsolat” tábláin és a párhuzamos szövegben láthattuk.

3. A „minden”, a „rossz” és az „ad” szavak kódja az előző példában szerepelt, bár most a „rossz” kódjának egy egyszerűbb, általánosabb változatát fogjuk használni.

4. A „nap” jelét, bár ambivalens - mert „év”-et is jelenthet -, többek közt a feltámadást ábrázoló egyik kép feliratában is láthatjuk, ahová az van írva, hogy „a 3. napon feltámadott” (059r).

5. A „kenyér” szó kódját az 5000 ember megvendégelésének történetében izolálhatjuk, amelyet megerősít a jánosi bibliai hivatkozás is, illetve a történetben szereplő egyéb számok, amelyeket fentebb már említettünk.

6. Az „adós” jelét a már szintén említett „adós szolga” példázatában azonosíthatjuk, s egy helyütt szorosan mellette található egy másik jel, melyről feltételezhető volt, hogy az „elenged” szó kódja, s együtt a kettő az „adósságot elenged” kifejezést takarja.

7. A „föld” szót Tokai próbálta azonosítani a keresztre feszítés képénél, ahol a bibliai történetben leírt földrengésre keresett utalást benne. A kódex másik, jellegzetes helyén pedig ez a jelcsoport együtt áll egy másikkal, amelyekről úgy vélte, arra utalnak, hogy Isten teremtette a mennyet és a földet. Kezdetben ez rendkívül önkényes olvasatnak tűnt, de a most következő példa ezt a jelentést megerősíti.

Előttünk van tehát egy oldal szöveg, amelyben reménység szerint elegendő ismert jel lesz ahhoz, hogy a szövegrész jelentését kitaláljuk.

Olyan külső szövegre próbálunk tehát asszociálni, amelyben sorban így következnek egymás után a „szent”, a „név”, az „ég” és a „föld”, a „kenyér”, a „mind”, a „nap”, az „ad”, ismét a „nap”, majd az „elenged” kétszer, illetve az „adósság”, végül a „gonosz”, melyet a „jó és rossz fa” példázatában „rossz”-nak fordítottunk.

A keresett szöveg felismerhetően a Mi Atyánk.

Próbáljuk meg behelyettesíteni az „io:o” jelcsoportot a „mi” szóval, és máris egészen szorossá válik a párhuzam. Azt is hamar felismerhetjük, hogy a „csúcsos B” alakú jel birtoklás viszonyát fejezi ki. További megfigyelés rávezet az „Atya” jelére — többször szintén „genitivusszal” —, és felfedezzük, hogy a „mint” szónak is következetesen fordul elő a jele.

Látható azonban számos komoly probléma is. A „mi” szó előfordulása a 2. sor végén egyelőre megmagyarázhatatlan. Értheteden, hogy a szövegben a megszokott „te” helyett miért „az Atyának a...” kifejezés szerepel kétszer. Stb. Az anomáliák ellenére a párhuzam annyira szoros, hogy az ember inkább hajlik arra, hogy az anomáliákat próbálja megmagyarázni, semmint hogy a párhuzamot elvesse.

Pl. a Biblia szövegében jártasabbak tudhatják, hogy a Mi Atyánk eredeti görög szövegében nem a „bűn, vétek” (ápapxía vagy ларсоттсора), hanem az „adósság” (офсйрра) szerepel, az „ellenünk vétkező” is valójában „adós” (осреЛеттц;); ennek a fogalmi átjárásnak vallástörténeti okai vannak. Hogy a kódexben az első esetben mégis más jel lát-185