Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
Vilisits József szombathelyi polgár, augusztus 3-án Höflich Erzsébet szombathelyi lakos, augusztus 4-én pedig Uhri József óperinti ácspallér-legény vallomását rögzítették. E négy tanú közül az első három - akik nem csak látták Stepaneket, hanem beszéltek is vele a tűz éjszakáján — az ács akkor tanúsított magatartásáról szolgáltattak információkat, Uhri József pedig április 27-én este jelen volt az óperinti kocsmában/ 3 A második tárgyalási nap — 1817. augusztus 4. A Stepanek elleni büntetőper augusztus 4-én, egy hétfői napon folytatódott. A tárgyalás rendjének megfelelően, az első szó ismét a felperes képviselőjét illette. Tóth Imre mondandóját azzal indította, hogy a védelem nem reagált az ács elleni vád lényegére, sőt az alperes részéről benyújtott két előzetes tanúvallomás is éppen hogy ellene szól, mivel azok szerint a tűz miatt az óprinti kocsmában keletkezett kiabálás kezdetekor Stepanek már nem volt az ivóban. A városi alügyész ezután kijelentette, hogy az ács állításait cáfolják Hujber János, Czibók György, Bitterle György és Deutschbauer György vallomásai is, hiszen azokból egyértelműen kiderül, hogy Stepanek április 27- én este ugyan az óperinti vendégfogadóban beszélgetett és borozgatott, ám az esti imádságot követően hamarosan eltűnt, szemben azon kijelentésével, miszerint ő csak a tűz miatti kiabálás kezdete után, a többiekkel együtt távozott el, és mindezeket még tetézik, hogy Hammin Franciska és Korándi Ferenc állításai szerint Stepanek a tűz kitörése előtt a Szarvas vendéglőben is megjelent. Miután az ács nem tudja igazolni — folytatódott Tóth Imre okfejtése —, hogy a tűz kitörésekor hol volt, és ki látta őt, joggal merülhet fel a gyanúja annak, hogy ő gyújtotta fel Csavar István házát. Az alügyész rámutatott, hogy Stepanek bűnösségét bizonyítja az is, hogy Hujber Jánost, Bitterle Györgyöt, Deutschbauer Bertalant és Kunstman Mártont arra próbálta rávenni, hogy azok tegyenek olyan tartalmú vallomást, amelyek szerint az óperinti kocsmából a tűz miatti kiabálás megkezdődése után és Stepanekkel együtt jöttek el. Ezután a felperes képviselője értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy az ács nyakas és arcátlan módon ragaszkodik vallomásához, ráadásul Wiedmer Fidél elmondása szerint a tűz meggyulladásakor a Föl utcában a város központja felé tartott. Az alügyész ezért kijelentette, hogy Stepanek bűnössége beigazolódott, és ezért kérte a bíróságot, hogy az ácsot ítélje el. Ugyanakkor Tóth - lehet, úgy vélte, hogy nem voltak elégségesek a részéről felsorakoztatott érvek - nem adta át a szót a védelemnek, hanem újabb támadást indítva, mintegy megfenyegette Stepaneket, mondván, hogy az ács ne higgye azt, hogy mivel a tűz fellobbanása előtt nem látták őt Csavar István háza közelében és nem kapták rajta a gyújtogatáson, ártatlannak minősítik, hiszen nem tudja bizonyítani, hogy hol tartózkodott a tűz kitörése előtt és idején. Ezután a vád azzal érvelt, hogy a körülmények, valamint Czédler József és Vilisits József ekkor a bíróság elé terjesztett vallomásai nyomán felmerült gyanú és a közvélekedés alapján Stepanek a 73 73 MNL VaML Szvkt. TBp. SJ Pir. Pm. „U”. Czédler József tanúvallomása. Szombathely, 1817. július 28., „V”. Vilisits József tanúvallomása. Szombathely, 1817. július 31., „Y”. Höflich Erzsébet tanúvallomása. Szombathely, 1817. augusztus 3., „Z”. Uhri József tanúvallomása. Szombathely, 1817. augusztus 4. 106
