Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Csepeli György: A bűnbakképzés szociálpszichológiai gyökerei és működési mechanizmusa
bele a tettbe, ami nélkül nem lett következett volna be a kár, a vereség, a pusztulás képében megjelenő Rossz. Egyetértünk László Jánossal, aki azt mondja, hogy a magyar társadalomban, miként e%f történésnek és pszichológusok egyaránt érzékelték, igen erőteljes a bűnbakképzési hajlandóság ...”.8 A bűnbakokat kevesen vizsgálták viktimológiai szempontból. A magyar bűnbakok zavarba ejtően gazdag választékát végignézve azt látjuk, hogy egyáltalán nem véleden, hogy kiből lesz, s kiből nem lesz bűnbak. Bibó István különbözteti meg a „hamis realistát” és a „túlfeszült lényeglátót”, ami a „pragmatikus” és az „idealista” megkülönböztetésre is lefordíthatunk. A pragmatikus nem lát a holnapi napnál tovább, és a puszta túlélésre törekszik. A problémákat, amelyekbe ütközik, vagy azonnal megoldja, vagy a megoldást elodázza. Az elodázott problémák idővel egymásra rakódva, egymást súlyosbítva válságba, majd csődbe torkolló megoldhatadan problémaköteggé változnak. E helyzetben lép színre az idealista, aki tudni véli, hogy mi a Jó és mi a Rossz. Az ő világában nincsenek árnyalatok, részletek. Csak az Igazság van. Tettet az igazság akarása szolgálja, amely óhatatlanul beleütközik a pragmatista által otthagyott megoldhatadan problémakötegbe. Nincs más választása minta rossz és a még rosszabb alternatíva közötti választás. A csőd elkerülheteden. A csőd és a személy között látszólagos kapcsolat keletkezik, aminek egyenes eredménye lesz a bűnbakká válás. Görgei Artúr (1818—1916) 1849-ben letette a fegyvert az orosz hadsereg előtt, felismerve, hogy a harc folytatása leheteden. Károlyi Mihály (1875-1955) lemondott az elnökségről 1919-ben, amikor megkapta Fernand Vix ezredestől (1876—1941) a leendő trianoni békeszerződés feltételeit. Az árulás vádjától egyikőjük sem menekülhetett meg. Károlyi esete azt mutatja, hogy amikor változnak az ideológiai szelek, változik a megítélés is. Az államszocializmus konszolidált periódusában Károlyi már nem bűnbak, hanem a kor szavát meghallgató államférfi lett, és szobrot kapott a budapesti Kossuth téren. Szobra ironikus módon ugyanott ált, ahol korábbi ellenfele, Tisza István (1861—1918) szobra, amelyet a Károlyiból bűnbakot faragó Horthy-rendszer alatt állítottak fel Gömbös Gyula (1886—1936) miniszterelnöksége idején. A szobrot 1945 után eltávolították, mivel a kommunista érában Tisza István lett a bűnbak. Ám Károlyi sem sokáig örülhetett, mert 1975-ben felállított szobrát a 2010-ben hatalomra jutott Nemzeti Együttműködés Rendszerének kormánya Siófokra száműzte, és hamarosan visszaépült az eredeti Tisza-szobor, fölötte az üvöltő oroszlánnal. Kasztner Rezső (1906—1957) a magyar Holocaust bűnbakjaként egy merénylő lövésétől halt meg 1957-ben Tel-Avivban. Azzal vádolták, hogy „eladta a lelkét az ördögnek”, amikor alkut kötött Adolf Eichmann-nal (1906—1962) arról, hogy 1685 ember Svájcba távozhat, miközben hagyta, hogy a többi 437.402 útja a sorstalanságba vezessen. A bűnbakok bűne, hogy nem tudnak ellenállni a megoldhatatlan problémák vonzásának. Megoldhatatlan probléma, ha két rossz közül kell választani. Bármelyik alternatívát is választja a személy, bűnbak lesz belőle. Megoldhatatlan az a probléma is, amelynek megoldása elvben lehetséges, de a gyakorlatban lehetetlen, és van olyan probléma, amelyről csak a bűnbak nem látja, hogy elvben sincs megoldása. 8 hásjóJános: Bűnbakképzés és nemzeti identitás. In: Gyarmati et al., 2013. 45. p. 83
