Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Csepeli György: A bűnbakképzés szociálpszichológiai gyökerei és működési mechanizmusa
CSEPELI GYÖRGY A BŰNBAKKÉPZÉS SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI GYÖKEREI ÉS MŰKÖDÉSI MECHANIZMUSA A bűnbakoknak rossz a hírük, ami nem meglepő, hiszen a bűnbak a Rossz szövetségese, előidézője, elválaszthatatlan társa. Gyarmati György, Lengvári István, Pók Attila és Vonyó József szerkesztésében 2013-ban jelent meg egy vaskos kötet, amelynek szerzői a maguk választotta bűnbakokat — zavarba ejtő bőségben — tárgyalják a magyar és a nemzetközi történelemben. A könyv valóságos panoptikuma a bűnbakoknak. Egyik bűnbak ijesztőbb, mint a másik. Még ijesztőbb, hogy bár a könyvben bemutatott bűnbakok mind meghaltak, emlékük ma is él. A bélyeg, amelyet kortársaik rájuk ragasztottak, levakarhatadanul rájuk égett.1 Jelen tanulmányban azonban nem a bűnbakokkal foglalkozunk, hanem a bűnbakképzéssel, amelyet rossz hírbe hoznak a történészek, a politológusok, az újságírók és a kriminológusok. A bűnbakképzéssel szemben felhozott kifogások ismeretelméleti, mentálhigiénés és etikai megfontolásokból táplálkoznak. A bűnbakképzés ismeretelméleti kritikusai abból indulnak ki, hogy a bűnbakként kipécézett személy vagy csoport valójában nem oka a Rossznak, és csak látszat, hogy a Rossz X vagy Y miatt következett volna be. A kritikus azt sejteti, hogy a látszat mögött ott lappang az Igazság, amelyet elleplez az érdek motiválta manipuláció, meghamisítva a valóságos történéseket, amelyek helyébe hamis narratíva került. A mentálhigiénés alapra helyezkedett kritika nem vizsgálja a bűnbak tényleges szerepét, nem foglalkozik a tényekkel. A bírálat lényege, hogy a bűnbakképzés nem a bűnbaknak kiszemelt személyre vagy csoportra nézve informatív, hanem kizárólag azt jellemzi, aki az adott személyt vagy csoportot bűnbaknak állítja be. E megközelítés értelmében a bűnbakképzés nem más, mint racionalizáció, az én/mi nevében tevékeny ágens elementáris igyekezete arra, hogy meneküljön a benne/bennünk lévő Rossztól, amelyet másra hárítva, mint önmagától idegen, akaratától és szándékaitól független külső erőt szemlélhet. Az etikai szempontú kritika a bűnbakállításban a végletességet, a Jó és a Rossz küzdelmének megértéséhez feltétlen szükséges választás mozzanatának elhanyagolását ítéli el. A bűnbak körül nincs tragikus tér, csak egy báb, akinek nincs sorsa. Mindhárom megközelítés a bűnbakállításban a leegyszerűsítést, az ész és a szív éretlenségét, a társadalmi kohézió meggyengülését, a traumákkal való szembenézés-1 Bűnbak minden időben. Bűnbakok a magyar és az egyetemes történelemben. Szerk. Gyarmati György et al. Bp., 2013. (továbbiakban: Gyarmati et al., 2013.) 559 p. 79
