Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években

szombathelyi személyszállító vállalkozók igazát, működésük és tevékenységük szabály- és törvényszerűségét, ugyanakkor érdekérvényesítő képességük erejét igazolta.

E két vita, illetőleg összeütközés eseményei, valamint az azokban részt vett bérkocsisok gondolkodása és magatartása arra enged következtetni, hogy a három város — Sopron, Kőszeg és Szombathely — személyszállító fuvarozói közül az utóbbiak alkalmazkodtak először és ezért a legjobban a magyarországi kapitalizmus korai időszakának körülményeihez, így ők voltak azok, akik korábban felmérték és megértették az ország határain belül akkor még éppen hogy csak megjelent vasút jelentőségét és fontosságát, és talán felismerték, hogy számukra az egyeben helyes és járható út az, ha keresve és megtalálva az együttműködést, igazodnak a közeljövő közlekedési eszköze diktálta új, és számukra addig kevéssé ismert szabályokhoz és körülményekhez.

Mindez azonban nem ment könnyen, hiszen az 1847. augusztus 20-án átadott Bécsújhely és Sopron közötti vasútvonalat üzemeltető igazgatóságnak már 1848 őszén komoly gondokkal — így például azzal, hogy a bécsi forradalom nyomán kialakult politikai és katonai helyzet miatt 1848. október 13-tól december 27-ig szünetelt a közlekedés a vonalon — kellett szembesülnie. ’7 Ez minden bizonnyal közvetlen hatással volt a szombathelyi bérkocsisok munkájára és természetesen bevételei lehetőségeire is. E nehézségekhez járult még, hogy 1848 őszére elmérgesedett a viszony Brenner Boldizsár és Haller János között.

Az ügy előzménye az volt, hogy Brenner 1848. július 6-án 200 pengőforintért eladott egy kocsit97 98 99 Hallernek, mégpedig olyan feltételek mellett, hogy utóbbi a vételárat 10 hónap alatt, havonta fizetendő részletekben törleszti. Jóllehet Haller tartozásáról - annak rendje és módja szerint - kötelezvényt adott Brennernek, amelyben vállalta a vételár említettek szerinti kifizetését, ám miután októberig egyetlen forintot sem fizetett vissza. Ezért Brenner Boldizsár 1848. október 24-én kelt kérelmében Szombathely város tanácsa előtti, szóbeli perbe idézte Haliért, és kérte a tanácsot, kötelezze őt a részletek, valamint a perköltség megfizetésére, és ha szükségessé válik, rendeljen el végrehajtást."

Nem tudjuk, Haller miért nem volt hajlandó a minden hónap 6-án esedékes részletek fizetésére, de tény, hogy Szombathely város tanácsa 1848. október 28-án megtartott ülésére idézést küldött neki, ám Haller ezen személyesen nem jelent meg, hanem — talán nyelvi okok, azaz amiatt, hogy nem tudott a tárgyaláshoz szükséges szinten magyarul — felesége meghatalmazottként képviselte őt.

Az alperes képviseletében eljáró Hallerné arra való hivatkozással, hogy törvénykezési szünet van, kijelentette, hogy férjét tévesen idézték meg, továbbá közölte, hogy miután Haller János havi 20 pengőforint törlesztését vállalta, és az adás-vétel óta csak 3 hónap telt el, a felperes csupán 60 pengőforintot követelhet, majd azt kérte, hogy férjét a kereset alól mentsék fel.

97 Lovas, 1997.218. Lovas Gyula: Der Betrieb auf der Wiener Neustadt-Ödenburger Eisenbahnlinie, 1847-1921. In: 150 Jahre Eisenbahn im Burgenland. Red. Hans Chmelar. Eisenstadt, 1997. 34- 35. p. (Burgenlädische Forschungen. Sonderband; 19.)

18 E járművet a források „társalgási szekér”-nek, illetőleg „der blaue Wagen”-nek nevezik. A magyar elnevezés vélhetőleg téves, és valószínűleg „társasági szekér”-ről van esetünkben szó.

99 MNL VaML Szvkt. Ktir. fasc. 180. nr. 188.

69