Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években
A szombathelyi személyszállító visszautasította, hogy a kőszegi céhtagok pimasznak titulálták őt, mert nem hajt be egyetlen kőszegi fogadóba sem, ugyanakkor a lóváltás helyszínét illetően úgy nyilatkozott, hogy e tekintetben számára a legfontosabb szempont a gyorsaság, mivel a kocsiban helyet foglalók a lehető legrövidebb időn belül szeretnék elérni úticéljaikat. Enyhe gúnnyal reagált Strasser a kőszegi céh azon felvetésére, hogy a szombathelyi személyszállítók a kocsijaik elé fogott lovakra csengettyűt erősítenek, így élénk csengőszó mellett érkeznek Kőszegre, majd távoznak a városból. A szombathelyi bérkocsis kijelentette, hogy a csengőhang amellett, hogy az ő örömére szolgál, egyúttal felhívja az utasai figyelmét az érintett járat érkezésére, másrészt meggyőződését fejezte ki, hogy azt — mármint a csengettyű használatát — semmilyen törvény nem tiltja, sőt a kőszegi céh tagjai az ellen sem emelhetnének kifogást, ha valamelyik lovára egy dudást ültetne, és úgy végezné a szállítást. Részletesen foglalkozott Strasser a kőszegi bérkocsisok azon szemrehányásával, mely szerint a soproni polgármester tiltó döntése nyomán utasait Sopronban nem a vasútállomásig, hanem csak valamelyik fogadóig szállítja, ahonnan azok omnibuszra vagy városi bérkocsira szállva tudják csak elérni a pályaudvart. A szombathelyi személyszállító tárgyszerűen leírta, hogy jóllehet Eduard Tschurltól, a Sopron-Bécsújhelyi Vasútigazgatóság titkárától írásos engedélyt kapott arra, hogy utasait a soproni pályaudvarra, illetőleg onnan fuvarozza, ám a soproni bérkocsisok durva megnyilatkozásai - Strasser alkalmazottait azzal fenyegették, hogy megölik Strassert, ha a soproni pályaudvaron még egyszer meglátják — miatt értesítette a vasútigazgatóságot, és ezt követően Sopron város polgármestere felkérte őt, hogy az ügy kivizsgálásáig ne a pályaudvarig vigye az utasokat. Ugyanakkor megjegyezte a szombathelyi bérfuvaros, hogy nemrég vehette kézhez a soproni polgármester hivatalos tájékoztatását, miszerint kocsijai ismét a pályaudvarig közlekedhetnek. Strasser ezt követően ellentámadás indítva kőszegi kollégái ellen, nyomatékosan szögezte le, hogy az ő vállalkozása is károkat szenvedett azóta, hogy a soproni és a kőszegi bérkocsisok naponta szállítottak Szombathelyre vagy Szombathelyről, és nem számított arra, hogy éppen ők fognak panaszt emelni őellene.83 „Minthogy a vasút megnyitása óta egészen más idők járnak, iparral előre kell haladnunk, és egyáltalán nem maradhatunk meg régi szokásainknál. - szólt a szombathelyi bérkocsis intelme és figyelmezetése, majd bejelentette, hogy hamarosan két vadonatúj kocsit közlekedtet majd Szombathelyről Kőszegen át Sopronig, és nagyon reméli, hogy módjában áll a jövőben is a pályaudvarig szállítani a vasutat igénybe venni kívánó utasait. Ugyanakkor Strasser nem mulasztotta el, hogy a soproni bérkocsisokat pellengérre ne állítsa. Kifejtette ugyanis, hogy amikor a Sopron-Bécsújhelyi Vasútigazgatóság nyilvános hirdetés segítségével keresett vállalkozó személyeket a soproni pályaudvar és a környékbeli nagyobb városok közötti személyszállítás lebonyolítására, ő volt az első jelentkező, és miután megkapta az engedélyt a soproni pályaudvar és Vas vármegye székhelye közötti járatok működtetésére, a soproni bérkocsisok panaszt tettek ellene, 83 iMNL VaML Kvt. Tir. 172/1848. 84 Uo. 64
