Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években
állapításával, hogy az adatfelvétel során a ténylegesnél jóval kevesebb olyan személyt regisztráltak, akik valójában szállítással foglalkoztak, mivel csak azokat sorolták ebbe a foglalkozási kategóriába, akik rendszeresen végeztek áru- és/vagy személyszállítást, és ebből származott bevételük egésze vagy döntő része, miközben kimaradtak közülük azok, akik más tevékenység mellett tették ugyanezt.39 A SOPRONI ÉS A SZOMBATHELYI BÉRKOCSISOK ÖSSZEÜTKÖZÉSE, 1846-1847 A továbbiakban a szombathelyi bérkocsisok valamint soproni, illetőleg kőszegi kollégáik között két, előbbiekkel 1846 és 1847 között, utóbbiakkal 1847-ben és 1848-ban végbement konfliktus eseményeit ismertetjük, amelyek részben összefüggésben álltak egymással, és mindkettőjük hátterében alapvetően a kenyérharc, pontosabban a piac megszerzésének és megtartásának igénye állt. Lovas Gyula kutatásaiból tudjuk, hogy a soproni és a szombathelyi kocsisok alább részletesen bemutatandó összeütközésének volt valójában egy „főpróbája”, mégpedig a pozsonyi bérkocsisok és a soproni kollégáik vitája, és lényegében mindkét konfliktust a közúti közlekedés elsőszámú konkurenciáját jelentő vasúti közlekedés és az azt bonyolító vasútvonal előbb Sopron közelében való megjelenése, majd pedig annak Sopronig történő kiépítése indukálta. A Bécset az Adriai tengerrel összekötő vasútvonal első, a császárváros és Gloggnitz közötti szakaszának építési munkálatai 1839-ben indultak meg, és 1841. június 20-tól már Bécsből Wiener Neustadtig (magyar neve: Bécsújhely), 1842. május 5-től pedig már Gloggnitzig közlekedett a vonatok. Témánk szempontjából fontos fejleményként említhető, hogy a vonal Bécsújhelyig történt kiépítése után hamarosan elhatározás és döntés született annak Nagymartonon (ma: Mattersburg, Ausztria) át Sopronig - mely távolság közel 32 kilométer - való továbbfolytatásáról, és ennek érdekében 1845. március 30-án Sopronban meg is alakult a Sopron—Bécsújhelyi Vasúttársaság, majd pedig rövid időn belül meg is kezdődtek a kivitelezési munkálatok.60 A Sopron és Bécs közötti személyszállításban erősen érdekelt soproni bérkocsisok — akik 1669 óta céhes keretek között dolgoztak - nyilvánvalóan érzékelve, hogy a vasút Bécsújhelyig történt kiépítése-, majd pedig a Bécsújhely és Sopron közötti vonalszakasz megvalósítása alapvetően új és számukra kihívásokat jelentő helyzetet teremt, nem maradtak tédenül, és igyekezetek várható veszteségeiket pótolni vagy legalábbis csökkenteni. Minderre annál is inkább szükségük volt, mivel Sopronban más városbeli — így a pozsonyi, a kőszegi, vagy éppen a szombathelyi — személyszállító fuvarosok is megfordultak, és ez immáron mindinkább sértette a helybeliek érdekeit. Ennek nyomán a soproni bérkocsis céh tagjai 1845-ben saját városuk tanácsa előtt panaszolták be pozsonyi társaikat amiatt, hogy azok megbízottat — egykori elnevezés szerint: 59 Bácskai, 1988. 125. p. 611 Kubins^ky Mihály: Der Bau der Ödenburger—'Wiener Neustädter Eisenbahn. In: 150 Jahre Eisenbahn im Burgenland. Red. Hans Chmelar. Eisenstadt, 1997.11-18. p. (Burgenlädische Forschungen. Sonderband; 19.); Uő.: Adatok a 150 éves Sopron-Bécsújhelyi Vasút építéstörténetéhez. = Soproni Szemle (továbbiakban: SSZ), 1997.3. sz. 229-230. p; Lovas Gyu/a: A150 éves Sopron-Németújhelyi Vasúttörténete. 1. rész. 1847-1918. = SSZ, 1997.3. sz. (továbbiakban: Lovas, 1997.) 210-211. p;Tilcsik, 1982.439. p. 54
