Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Feiszt György: Az 1. világháború hőseinek Vas megyei emlékművei

Rábatótfalun, de ami gyakrabban előfordult, az akció élére valamely felekezet lelkésze, több esetben egy helyi civil egyesület vezetője állt. Az előforduló anomákák a felfokozott lelkesedésből vagy sajátos, egyedi körülményekből adódhattak. Megtörtént, hogy a falvak elesett hőseinek nevét nem lakóhelyükön, hanem vallási gyülekezetük székhelyén örökítették meg. Az is előfordult, hogy egyazon településen a felekezetek külön állítottak mementót, rosszabb esetben csak az egyik valláshoz tartozókat gyászolták el. Amikor egy faluban a politikai község és a vallási felekezet különböző időpontokban álk'tott emlékművet, gond lehetett a hősi halottak tényleges számának meghatározása, és esetenként az elhunyt hősökről a nevek felsorolása nélkül emlékeztek meg.

1924 júniusában Bük nagyközség képviselő-testülete döntést hozott, hogy a hősi emlékmű felállítására pályázatot ír ki. Augusztusban a beérkezett pályamunkák közül Mechle Béla (1887—1945) soproni kőfaragó tervezetének megvalósításáról határoztak. A templom előtti telket a katolikus egyházközség biztosította, az emlékmű 40 millió koronás költségének kifizetését a községi pénztár vállalta. A szerződést megkötötték, 20 millió korona előleget a kőfaragónak kifizettek. A munka megkezdődött és 1 év múltán készen volt a márványlapos talpazaton álló, homokkőből faragott, együttesen 6 méter magas Hunniát és egy haldokló katonát ábrázoló szoborkompozíció. Amikor a község a felállításhoz szükséges hatósági engedélyért folyamodott, az 1924 novemberében megszüntetett НЕМОВ helyébe lépő Hadiemlékmű Bizottság megtagadta azt. A helyi testületben és közvéleményben nagy felháborodást keltő döntés miatt, amely azt a látszatot kelti, hogy a Hadiemlékmű Bizottság azért akarja lehetetlenné tenni Mechlét, hogy a szobrot pesti művésszel készíttethesse el jogorvoslatért a főispánhoz fordult. Simon Elemér a bükieknek megígérte, hogy legközelebbi pesti útja a kultuszminiszterhez vezet. Az intervenció eredményesnek bizonyult, a szobrot 1926. augusztus 29-én felállították.6

Vas megye községei a világháború befejezését követő 7 év alatt több mint félszáz hősök emlékét megörökítő mementót emeltek. Köztük nem egy község - pl., Apátistvánfalva, Rábatótfalu, Ölbő - köztereire nívós műalkotások kerültek. A sajtó ezek avatásáról szóló tudósításaiban nem egyszer szóba hozta, hogy a városok késlekednek a szoborállításokkal. Nem alaptalanul, hiszen közülük Vasvár volt az első, aki 1925. november 1-jén temetőjében felállított szerény emlékkereszttel emlékezett meg hős katonáiról.7 A városok által kezdeményezett adománygyűjtési akciók teljesítményét jól jellemzi Celldömölk szoborbizottságának 1925. évi beszámolója, amely szerint, dacára a nagy propagandának és a nőegyletek lelkiismeretes munkájának, csak 26 millió korona gyűlt össze, ami a tervezett szobornak alig egyharmadát fedezné, ezért Gách István (1880—1962) budapesti művésznek adott megrendelést módosítja.8

1927-ben a községek hősi emlékművek állítását célzó pénzügyi alapjainak financiális állapotáról részletes jelentések készültek. Sárvár járás fószolgabírájának erről szóló

6 Fényes ünnepség keretében avatták fel a büki hősök emlékművét. — Soproni Hírlap, 1926. aug. 31.3. p.;

S^abóJózsef: In memóriám. Büki hősök és mártírok a második világháborúban. Bük, 1995. 27-31. p. Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban: MNL) Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: VaML) Vas vármegye alispánjának iratai (továbbiakban: Alisp.) Közigazgatási iratok (továbbiakban: Közig, ir.) 3283/1927.

8 Hősök emlékének megörökítése. = Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.), 1925. jún. 13. 4. p.

483