Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Bajzik Zsolt: A háborús sebesültek ápolása és hadigondozása Vas vármegyében, 1914 - 1918

másod főjegyző (1874—1944) válaszában jelezte, hogy ekkor már a gazdálkodókat szabadságoltak a lábadozókból és a kórházakból is.211"

Gerüts Sándor (1861-1933), a Szombathelyi Vöröskeresztes Fiókegylet gondnoka 1918. október 8-án a megyeháza kistermében a választmányi ülésen számolt be a háború alatd működésükről. Elmondása szerint már az első napokban három vöröskeresztes kórház 648 ággyal várta Szombathelyen a sebesülteket, ahol 1914 és 1917 között 14.931 katonát ápoltak. Katonák ezrei fordultak meg a betegnyugvó állomásokon, amelynek egy részében később állandó kórházat rendeztek be. A szombathelyi vöröskeresztes kórházak közül 1916-ban szűnt meg a Vakok Intézetében berendezett ápolóhely, majd 1918 áprilisában befejezte ténykedését az internátusbán, júniusban pedig a betegnyugvóban létesített kórház.201

A háborús viszonyok miatt kialakuló gazdasági válság, a fővárosi és a vidéki közkórházakban egyre erőteljesebben éreztette a hatását. Az intézményi költségvetések csökkenése megnehezítette a gyógyító eszközök beszerzését, a fertőző betegségek elleni védekezést és a betegek gyógyítását. Súlyos gondot jelentett a gyógyító- és ápolószemélyzet alacsony száma. A kórházi főorvosok egy része katonai szolgálatot teljesített, a másodorvosok többsége a frontra került, ahol sokan életüket vesztették, mások az ott szerzett betegségekben haltak meg, vagy sérülések következtében rokkantak meg.202

Az 1. világháború Magyarország számára 1918. november 3-án a padovai fegyverszüneti egyezménnyel ért véget, amely lezárta az 5 évig tartó, értelmeden vérontást, ám a hátország súlyos, közegészségügyi és ellátási problémái ezzel nem oldódtak meg, sőt a trianoni döntés nyomán igen jelentősen lecsökkent területű országnak hosszú évtizedekig súlyos anyagi terhet jelentett a háború áldozatainak, a rokkantaknak és a hősi halottak családtagjainak ellátása.203

„Országosan híresé lettünk, hogy nélkülöztük a legelemibb kultúrintézményt, a kórházat, s emellett messze Dunántúlról is ide jöttek a betegek gyógyulást találni - az ötös kórházban.”204 - írták a „Vasvármegyé”-ben 1918 őszén. Ezért Szombathely városa és Vas vármegye a háborút követően úgy kívánta megoldani a kórház ügyét, hogy az „ötös” tartalékkórházat átveszi, és tovább működteti a híressé vált sebészeti osztályt. Különösen fontosnak tartották ezt akkor, amikor katonák százai kerültek vissza betegen, utókezelésre szorulva. Az „ötös” számú kórház azonban ekkor már 5 éve egy elemi iskola helyét foglalta el, és megoldást kellett keresniük a problémára. A legtöbb iskola visszanyerte már az épületét, de az I. kerületi elemi és a leánygimnázium még kórházként működtek. Az „ötös” fenntartása elsőrendű közérdek volt, mivel a hadsereg által korszerűen felszerelt intézményt a város és a vármegye lakosainak ellátására használhatták. A döntéshozóknak figyelembe kellett venniük, hogy a betegek száma meghaladta a békeidőbeli számot.205

211(1 Hírek. A megye múlt hónapja. = Vvm., 1918. ápr. 11. 1. p.

2111 A szombathelyi Vöröskereszt működése a háború alatt. = VmN, 1918. okt. 10. 1. p.

202 Kótyuk, 2011. 124. p.

203 Kótyuk, 2011. 125. p.

204 A vármegye kórháza. Az ötös tartalékkórház átvétele. = Vvm., 1918. nov. 23. 2. p.

2115 Kórház vagy iskola. = Vvm., 1918. nov. 24. 3. p.

480